képek, betűk

lefelé nézek,
ahogyan az ujjaim
vánszorognak a szürke
billentyűzeten
átpislantok a telefonomra:
nem jött-e mosoly,
azután híreket olvasok,
az áfonyámra és a reggeli
kávémra gondolok, majd
eszembe jut a budapesti
sétánk, újra éreztem
a tekintetének simogatását
ahogyan a metróban
megvizsgált, mint egy nő,
lassan felébredek,
még homály van belül,
finoman szétnyílik a valóság,
a magány reszketése, újra átnézek
a telefonomra, hogy nincs-e
rajta valami jel, lehúnyt
szemmel arra gondolok
amikor megmarkoltam a
hajócskát és megcsókoltam,
szenvedélyes. félénk.
majd felülök, bepötyögöm
ezt a szöveget és hagyom,
hogy a nedvesség végigfusson
az arcomon, sós, ránézek a
boxkesztyűimre, odakintről fény
szivárog be, kong a szoba,
nézem a tükörben a lámpa
sárgáját, eszembe jut
hangjának csilingje,
érzékeny tó: hallani
a lélegzésén változásának
minden finom árnyalatát,
hullámai közt
ringanék,
csendes mosolyom a szövegben
egy zökkenés, oldalra pislogok
a radiátorra ragasztott
hűtőmágneseimre: a csendből
előszisszenő súgás felriaszt, ébredek
ahogyan szoktam,
"minden nap jó nap", magányom
lelkemet fűszerezve:
szívemben tárolt koranyári közös
képeinkkel átszínez.