 |
| François Morellet, Album de 10 sérigraphies sur 10 ans. Groninger Museum identifier : 1980.0253. |
nem nagyon szoktam nézegetni a geometrikus absztrakciókat, megijesztenek, nem bírok a lényegükig hatolni, próbálom megfejteni őket
közben híreket olvasok, ami kilencvenhét százalékban csak tudományos és művészi események egyvelege a politikáról próbálok leszokni, csak nem könnyű, mert van bennem egyfajta mély és szenvedélyes érdeklődés az embertársaim iránt: ideológia mentesen csak a jót kívánom még a rosszaknak is
hideg van, még a fűtés automatikus felkapcsolódása előtt vagyok, az majd 5:30 körül pittyenti be magát
az első amerikaiak maradványait találták meg amelyek a mai Szibéria felől indulva Alaszkán át terjedtek szét az amerikai kontinenesen, körülbelül 20 ezer éve, most genetikai bizonyíték is van már rá: link
Frank Stella geometriája
valaki zörög odafent, talán T., tegnap elbúcsúztunk egy-két sör mellett, ki tudja látom-e még ebben az évben
 |
| Frank Stella, Feneralia, 1995 |
talán soha nem fogom megérteni a geometriai absztrakció esszenciáját, de próbálkozni fogok: kitartóan
fura lesz a mai nap: még három további nap és itthagyok mindent
hazudni fogok és azt írom: nem félek
szeretném ha g. birtokolna:::nem tudom:: én is szeretném őt --->>> tudni a határainkat, a kötelességeket és a szabadságunkat, valamiféle rendszert vágni a káoszba, annyiféle az ember, olyan soszínű: csak elfojtják, elrejtik, nem merik, én meág igen. Emlékszem, amikor még festettem, olyan 19 éves koromig gyakorlatilag csak másokat utánoztam, próbáltam mindenféle mesterkélt módon elrejteni, hogy az a kép amin épp dolgoztam kinek a hatása alatt készült...vicces így utólag visszaemlékezve, és egyszer egy éjjel, egyedül voltam otthon, I. dolgozott, volt 2 nagy vásznam felfeszítve és valami miatt, minden előzmény nélkül, elkezdtem csak úgy a magam örömére festeni, mintha tudtam volna mit akarok és egy éjszaka alatt festettem két képet ami ahhoz mérten amit addig csináltam nagyságrendekkel jobb volt, onnantól kezdve élveztem a művészetet és soha többet nem másoltam senkit és a mai napig nem tudom mi történt akakor éjjel, de azóta van ez a fajta színesség
alapvetően konzervativ vagyok
és ezen mindenki nevet aki ismer
mert nincs bennem nacionalizmus és nem érdekel semmilyen nemzet, börtönnek tartom az országokat, ahová az emberek bezárják önmagukat és vicsorognak egymásra: ugyanaz a lény mindenki, a saját kultúra és nemzet meg ország csak börtönök
"hogy mégis miért vagyok konzervativ? pont amiatt amit írtam...az ember embersége és az emberi lényünk egyformasága, az, hogy elsősorban emberek vagyunk ugyanis sokkal ősibb és régebbi dolog bármilyen nemzetnél, országnál, embernek lenni és csak abban hinni ami valójában vagyunk a legkonzervatívabb dolog
fél hat
enni kellene valamit
egy forró levest
egy tál gyümölcsöt
szeretek
lélegzés
szeretném g. mélységét, hogy magába fogadjon és mozdulatlanul, majd aprókat moccanva hosszan egyszerre és minden pillanatot duplán érzékelve a végén harapjunk
legyen délután
holnap elmennek a vendégek
kicsit szomorú
jó volt, hogy itt voltak
No comments:
Post a Comment