képek, betűk

Wilhelm Sasnal realizmusa eléggé folyamatosan fejlődött az elmúlt években, mióta utoljára láttam a képeit sokkal lazább és könnyedebb lett festéstechnikailag, viszont a mondanivalója egyre sekélyesebb lett - legalábbis szerintem, de egyértleműen teljesen érett realista lett belőle, az a fajta aki a képein keresztül úgy tud kommunikálni, hogy alig mond valamit, de mégis pontosan megragadja a lényeget. A régebbi munkái is jók voltak, de én a popart és Bacon hatását túlságosan éreztem a munkáiból, az újabb képein már nem.

Wilhelm Sasnal, Girl Smoking (Peaches), 2001 Oil on Canvas, 33 x 33cm

Wilhelm Sasnal, Girl Smoking (Anka), 2001, 45 x 50cm

A régebbi képein gyakran szerepelt Anka, aki valójában a felesége és szinte minden képen dohányzik. A feleségével közösen több filmet is készített, amelyekben főleg lengyel témákat dolgoznak fel, például Lengyelország hétköznapiból életképeket (Aleksander), meg volt egy filmje ami eléggé nagy botrányt kavart Skóciában, amit egy 23 éves lengyel diáklány, Angelika Kluk meggyilkolásáról forgatott, amiről végül kiderült, hogy egy sorozatgyilkos követett el.
A családtagjainak a megfestése központi témája, van egy gyönyörű festménye a terhes feleségéről is, ami egy férfi számra szerintem mindig az egyik legszebb dolog a világon, ez valószínűleg genetikailag bennünk lehet kódolva, hogy a nő, akit szeretünk még sokkal szebb lesz számunkra amikor terhes, ezt én is gyakran elképzeltem Vele és mindig nagyon mély érzés volt. A kép címében szereplő Kacper a saját fia.

Wilhelm Sasnal, Kacper and Anka, 2009, oil on canvas, 180 x 220 cm

Wilhelm Sasnal, Anka, 2010

Brian Calvin képi világa egyértelműen Philip Guston hatása alatt áll, de egy kreatív hatásról van szó és nem utánzásról. Nekem sekélyesnek tűnik az a képi világ amit létrehozott, de ennek ellenére el akartam rakni a jegyzeteim közé, mert úgy érzem, hogy jó irányba tud fejlődni és lehet, hogy néhány év múlva érdekes lesz majd megnézni, hogy hová fejlődött.

Brian Calvin, Extra, 2017

Brian Calvin, Group Smoke

Lassan elmegyek aludni, rég voltam ennyire szomorú, minden amiben hittem teljesen lenullázódott, ráadásul úgy, hogy még a minimális őszinteséget sem kaptam meg. Egyszerűen nem értem, hogy miért bánt engem g., és nem is érti, hogy bánt és nem azzal bánt, hogy már nem akar velem semmit, hanem azzal, hogy nem írja le és így szenvedést okoz, mivel tudja, hogy mennyire szeretem és soha nem engedném el magamtól és az utolsó percig reménykedek. És én csak nem értem...teljesen egyértelmű, hogy leszar, ide-oda megy, soha nem írja le hová, nem írja le hol lakik, hol van, nem ír le semmit... egyertelmű, hogy azért nem írja le, mert látni sem akar már soha többet. És ezt csinálja velem és közben meg olyanokat ír, hogy ő soha nem bántott... Kell ennél nagyobb bántás? Hogy a másikat még azzal sem tiszteljük meg, hogy elküldjük? Miközben tudja, hogy a másik mennyire komolyan gondolta... érdekes, nagyon nagyon fáj, el is megyek aludni inkább, mert jobb nem tudni már semmiről. Nem értem...

Holnap egész napos városnézés lesz, galérialátogatás és sétálgatás...és én hülye persze még ma is azt képzeltem séta közben, hogy ő velem van és tetszik neki a környék és az a régi, vagány lány lesz újra, aki tesz-vesz, újra erős lesz, pikk-pakk újratanul angolul és keményen dolgozunk...és hétvgén meg nagy séták, különköltözés, élet...az én semmit nem érő, ócska álmaim, szépen lehúzódtak a wc-be. Így járnak a lúzerek, mint én. Ez van.