képek, betűk

Hazafelé, leültem oda,
a hatfield street és az
upper lattimored road
sarkára, pontosan arra
a padkára,  ahol ő ült,
amikor télen
összevesztünk és éjjel
csomagolt, majd elindult
a reptérre, de félelmében
leült ott, mert nem tudta
mi az egész értelme,
rohantam utána és amit
akkor láttam, újra átáltem
ma. Amit ő akkor sikoltova,
hagyott elsiklani, bocsánatként,
most májusi langy este van,
még világos, kellemes fények
és estremény, de akkor
december volt, hideg
és sötét. Vannak képek,
amelyek a saját gonoszságunkból
élnek, és amikor már nincs
semmi amit tönkretehetnének,
akkor nevetne, örülnek,
hogy úgy történt, ahogyan
nekik élvezetet okoztak.

Felszínes alantasság,
elhagyott nyelvek
és idegen légrétegek,
beléburkoltan vágyódunk
a megváltás után,
de nem törtnik semmi,
mert nincs olyan.
csak szilánkos gondolatok
vannak és emlékhörgések,
melyekből összeáll az illúzió,
ami az agyunknak a
táj és szent a magány.