képek, betűk

A némaság fertőző magány mérge,
könyörgés, vagy ima nem gyógyítja,
puha kezek varrnak össze sebként
fájó szájat. Észlelni vagy tudni nem
engednek. semleges zúgássá halkítva
mindent, így lesz nyomorult a bánat.

A tárgyak fogalmakká korcsosulnak
vissza,  a kitekintés elé rácsok kúsznak,
lezárva a kijáratokat, hogy ne kelljen
szólni többé, hagyatéka egy parfüm,
fogkefe, kevéske ruha, ígéret album.

A zárak mindig lezárják mindkét irányt,
megbénítva az utak egymásba áramlását,
és amikor megfagy a gondolkodás, mely
a szeretetből tapasztott dolgoknak színeket
adott és csak egy élő sírgödör tátong az
átjárók helyén, a bőr alatt - olyankor
jégszilánkok olvadnak a vénákba, a vér
folyása végleg leáll, semlegessé némít,
kimerevítve az utolsó közös pillanatot.