képek, betűk

Amikor ilyen az ég,
nincsenek különálló
felhők, nincs valódi
színe a dolgoknak,
csak ugyanaz a szürke
és néhány különféle
árnyalata. A kényelmes
irodákból a dolgok
szabadabbank tűnnek,
nem kell érzékelni a
rothadást, nyomort
vagy a rabszolgaság
kortárs bilincseit,
elég ha a péntekünk
délutáni megváltását
várjuk. Csak aprókat
rezdülnek a gondolatok,
mint a másodpercmutató,
átmenet nélkül pattogva
csomóról-csomóra. Szép
lenne ha lenne lelkünk,
még jobb ha volna isten,
vagy ha lenne legalább
egy mese, amit azok is
átélhetnek, akik éppen
szexrabszolga tárgyak,
éheznek, menekülnek
vagy egy szeméttelep
koszában, ételért
matatnak. Sajnos semmi
nincs, a magasztosság
a jólakottak öröme,
a szerencsések kioktató
illúziója. Amikor ilyen
az ég, ennyire szürke,
érezni a cérnaszálat
mely a hátamhoz nőve,
egy felhőre erősítve
rángva saját súlyom
alatt, talán örülne ha
elpattanna és lezuhanna.