képek, betűk

...alattunk a szabadság, k-k-k-k-, közös emlékképek,
soha meg nem történt dolgok feltételes módban
táncoló létezés elegye, mintha elsétáltam volna
Japán széléig, majd visszagurultam volna egy elképzelt
domboldalról, könnyáztatta füves lejtőn, melyet
madarak vére cserzett gyöngyszerűvé, olyan
völgybe csorogva, mely falakkal körbsáncolt:
szűkös és árnyas, g-g-g-g-g
az átsuhanó napsugarak forró remegése ujjaid
nyomait vésik az odalent elterülő, köves és szikes
fövenyekre, árnyam gubbaszt közepében, pedig
nem vagyok pók, nem vagyok szellem, csak egy
lehetőségként tán erőtlen, szívedből éppen
múló: rövidke mese,
mely nem volt képes álmaid vonzására,
egy elhaló tombolás, rosszul keringő, esetlen bolygó,
egy izgalmas történet végén az a-betű, olyan terület,
ahová nem vágyik senki, fertőzött vízzel telespriccelt
gyékény, a végletek szivárványos felhőboltozatai
körül kószáló esőcsepp, mi értünk aggódó: aprócska,
mosolyzárvány és a vértelen éjszaka saját, áttetsző, csiga-testébe
töltött jázmin illatú sóhaja, föléd hajolva, meztelen görgőként:
hátbőrön felkapaszkodő borostás áll: mely várja, hogy
szemeid egyetlen pislantása
ezernyi képkockába merevítve megölje az időt,
orrod lassan koppanva arcomhoz,
vágyja, hogy szájaink száraz, meleg bőre egymáshoz
ütközzön::::a közös képünk elhalt tébolya:::
csókunkból formált bőrhídon átgördülő könnycseppünk kristálya
felszívja emlékeinket, a kudarcom és a félelmed
történetét, a nem kellek és az ellökés balett-mozdulatait,
ahogyan lassan távolodsz, kicsi fa: néha még könnyeket
teremsz ujj-alakú ágvégeken: érett körtéket, nekem
integetsz egy kőfalra vetített fotóról,
völgyem déli szélein,
álmomban is feléd nyúlnék, halálom
előtt, utolsó mosolyomba szőve, örökre veled táncolok.