némalábak,
emlék-ablak,
parkok és
vallató árnyak,
egyetlen
percünk
maradt,
villamoson
titok
mosoly,
majd
örökre búcsú
egy gyors
integető
kézfej,
mindent
lezáró
szellem
lebegés,
érzem:
utoljára
látlak.
japán kutatók egy fantasztikus dolgot találtak fel, egy önmagától lebegő "szentjánosbogarat", egy pici lebegő és repkedő korongot, amelyik bármilyen felület felett tud lebegni, Luciola-nak nevezték el
Luciola, a súlya 16.2 mg és az átmérője 3,5 mm, úgy működik, hogy a kis testébe 285 mikro-hangszóró van és az ezekből kiáramló, emberi fül száméra hallhatatlan ultrahang lebegteti magát a korongot és a fényt is ezek tartják, nagyon sokféle felhasználási terület elképzelhető Luciolának, az Internet of Things világában, lehet belőle detektor, adattivábító, apró szenzor stb., csak a kreativitás szab határokat
fura vagyok, mindig megpróbáltam harcolni, de van egy pont, mint fekete lyukaknál az eseményhorizont, azt átlépve nincs már visszaút, jelenleg ott toporgok előtte és nem tudom belevessem-e magam a sötétbe, vagy ne. elbújjak-e lassan? egyelőre vannak még olyan dolgok, amelyek elterelik a figyelmemet arról, hogy ott van a feladás lehetősége, de alapvetően, fokozatosan elérkezek a végponthoz és a "minek?", "miért?" kérdések értelmüket veszítik. Milyen férfi az, aki még úgy sem vonzó, hogy családot szeretne és megnősülni - egy olyan a korban, amikor szinte minden az önzésről szól? Leírom: értéktelen, szar, jelentéktelen.
ma állítólag havazni fog, örülök neki, szeretem a telet és a havazást, elvagyok a munkámmal, csendesen, magamba mélyedve, nincs kedvem emberekkel beszélgetni, fel kell dolgoznom a kudarcomat
József Attila haláláról olvasgattam, a bugyuta közvélekedés közhelyei szerint az öngyilkosságnak "nincs értelme", "nem racionális" és egyéb hülyeségek, szerintem az öngyilkosság bár bátor tett, de mégis teljesen felesleges, hiszen elég ha az ember a munkába és a csendbe temeti magát, sok olyan dolgot találhat magának ami érdekes és szellemileg kielégítő, a külvilág teljes kizárása és az emberi kapcsolatok minimalizálása pedig elegendő a további csalódások elkerüléséhez, de ez öngyilkosok felett ítélkezni értelmetlen gonoszkodás, hiszen ők eldobták azt, amihez elemi-ösztönös szinten ragaszkodik szinte minden biológiai létforma: megszabadultak a kincsüktől.
Én nem vagyok bátor: én a csendet választom. keresek egy kis lakást valahol és odaköltözök és egyedül éldegélek.
szeretem Putney-t, egyre jobban tetszik, lehet, hogy oda fogok költözni, nem olcsó, de nem érdekel
No comments:
Post a Comment