képek, betűk

az, amikor a lépések nem érik a felszínt,
a lebegés magányossága és a vesztes
pontok felsorolása, pontokba szedett iszonyat,
a terek közt redőnyök, ha az élettér a szoba,
az elnyomás a lázadás és a felfüggesztett
tested csak egy gyümölcs, az önszüretre
való tánckérés kormos nyoma, fehér fátyladon
csordogáló szurkos patak, melzet nyugtalan
álmom kapart égi szövetedre,
csilingelnék, csalogatnék árnyék-fény: a közhely,
a valószerűtlen és a hosszabb, bonyolultabb
dolgok teljes kudarca, amikor a zsigeri
ölelés és az akarat vágyása, szürkületi
séta és te nyakamban, csimpaszkodó,
éretlen kis-körte, a selymes és a hófedte táj,
gyomorlepkéink násza és a harapás-vágyak
suta reszketése, csendesülő szememeim mögött
már csak emlékek szövetébe vájom
utolsó sétám néma alagútjait.