képek, betűk

A pendlei boszorkányokról olvastam az előbb és nem is tudtam, hogy például az egyik Manchesterben közlekedő busztársaságot is róluk nevezték el, mindig figyeltem az érdekes buszukat a városban (egy járatuk van csak az X43-as, és pont arra jár amerre laktam, a Rochdale Road-on Blackley irányába), mert egy boszorkány a logója és eléggé feltűnő a neve is "The Witch Way", de nem tudtam, hogy miért ilyen a busz és miért ez a nevük. A pendlei boszorkányper őrületek 1612-ben voltak, teljesen a megszokott kollektív elmebaj mentén zajlott minden egyes része a pereknek, nagyrészt nőket és néhán férfit megvádoltak, hogy boszorkánysággal embereket öltek. Az egész boszorkányüldözés két család ellen irányult a pendlei esetben, két olyan család ellen, ahol különféle szerencsétlenségek és családi drámák miatt a családokat nől vezették. A bevádolt családok neve Demdike és Chattox volt.
Mindkét család a Pendle Hill környékén élt, ami Lancashire kerületben van. Ez a környék abban a korban nem volt túl barátságos, gyakori volt az erőszak, a rablás és a nemi erőszak és egyéb bűntények is. Akkoriban teljes volt az őrület, bárkiből lehetett boszorkány és bárkit kivégezhettek akit bármilyen haragosa feljelentett, ezért az emberek egymást jelentgették fel. A pendlei boszorkányokat is ugyanígy intézték el a haragosaik, és a kollektív őrületet jól mutatja, hogy amikor a perük volt, akkor együtt "tárgyalták" az ügyüket a samlesbury-i boszorkányok ügyével, mert annyifelé voltak boszorkányperek, hogy csoportosan kezelték őket... a 15. és a 18. század között Angliában 500 embert végeztek ki boszorkányság miatt.

A pendlei boszrkányok közül többet felakasztottak, ez a grafika róluk készült

Én többek között ezért nem szeretem a boszorkányokról szóló meséket, meg a boszorkányos rajzokat és népszerű grafikákat, mert az embereknek fogalmuk sincs arról, hogy mennyi borzalmas történet van például a sperűnyélen repkedő boszorkányábrázolás mögött. Nem értik, hogy az valójában egy olyan korból való szimbolika része, amikor évszázadokon keresztül, rágióról régióra vándorolva, mindenféle emberi aljasság és a keresztény egyházak összeborulásából olyan szintű gonoszság és kollektív elmebaj alakult ki, ahol bárkit, bármikor bevádolhattak bármivel és kivégezhették, megkínozhatták olyan dolgok miatt amit csak úgy kitaláltak. A fent említett perek az 1600-as években történtek, de hol van ez már időben a Malleus maleficarum megjelenésétől, ami 1487-ben jelent meg. Háromszáz évnél is tovább folyt ez az agybaj Európában...

De nem ez a legrosszabb az egészben...hanem az a borzalmas sötétség ami a mai napig a körülöttem élők egy részének a fejében leledzik. Elég ha az ember rékeres a pendlei boszorkányokra, a találatok között már az elsők olyan helyekre visznek, ahol emberek teljes komolysággal arról cikkezgetnek, hogy az egyik angliai település (Newchurch) templomában a padló egyik köve az egyik boszorkány koponyája, mások szellemfotókat készítenek...és még sorolhatnám. A huszonegyedik században a babonaság és a sötétség olyan fokon létezik, mint bármikor korábban és ez az a dolog ami engem leginkább elborzaszt. Nekem van olyan családtagom, az anyum egy testvére, aki képes volt "rontást levetetni" a házukról és valamiféle guruzslót hívni, aki szellemeket űzött ki a házukból, darabját száz euróért, mindezt a 21. században, olyan emberek akik legalább az általános iskolát elvégezték. Nos, ez szánalmas és szomorú. És így él tovább a babonaság és a középkor legborzalmasabb hiedelemvilága a kortárs fejekben.

És ne gondolja valaki, hogy ez csak Európában volt és van így, a bolygónk egy borzalmas hely és az emberi butaság minden képzeletet képes felülmúlni. Boszorkányüldözés a mai napig van, ahogyan volt is mindenfelé, minden kultúrkörben. Afrikában a mai napig gyilkolnak meg boszorkányság miatt embereket, nem is akarok ebbe belemenni, mert egyszerűen nincs hozzá gyomrom.

Ma utazok Manchesterbe, nem sok kedvem van hozzá, főleg így, hogy G.-t végleg elveszítettem, de C.-t muszáj látnom.
Az a baj ezzel az egésszel, mindenféle misztifákálás nélkül, hogy van olyan, amikor az ember szellemileg, testileg és társadalmi csoportban is megtalálja a hozzá illő párját, nincs ebben semmi misztikus, G. olyan mint én, csak nőben, egy kicsit más - neki sokkal jobb természete van, de alapvetően ugyanolyan mint én, szereti a tudományt, a csillagászatot a biológiát, az irodalmat, a természetet, azokat a zenéket kedveli amiket én, ő sem érzi jól magát a kultúrkörben ahová született, számkivetett a lelke, ő is túlérzékeny, de vastag az állarca amit kifelé mutat. ő is családot szeretne már, szereti az ínyenc ételeket, a különleges dolgokat, a színeket, a formákat, az öncélú, sétálgatós bevásárlásokat, szereti a változatos, de egy partnerhez kötődő szexet, a hűséget, a sok-sok beszélgetést és ha a másik mindig vibrál és vele együtt mozog, pezseg. Pontosan úgy mint én. És szereti ha a párja odafigyel rá, ha kezdeményez, szereti ha a másik szellemileg feltölti, ha a másik okos, ha meg tudja lepni, ha kell véd, ha kell bújik és minden. A gyerekkorunk más volt, de szerintem fura módon mégis nagyon egyforma gyerekek lehettünk és tinédzserek is, csak én elvadultam, ő meg zárkózott lett. Együtt kellett volna lennünk már hónapok óta, mindenféle körülményeskedés nélkül, az írás, mobilon pötyögés ugyanis nem ugyanaz mint a valóság és a közös élet, a napi rutin összehozott volna bennünket és megtapasztalta volna, hogy milyen az amikor valaki önzetlenül segíti a másikat a végsőkig, ha valakire támaszkodhat és megtartja, és nem egy olyan ember aki csak handabanádzik, hanem olyan, aki a valóságban, minden nap, hosszú idő óta kénytelen maximálisat teljesiteni a magánszférában, nagy cégekben és minden szart látott már, de ő nem akarta ezt, ehelyett inkább meg se próbálta. Szomorú ez, mivel mindketten tudni fogjuk, hogy valahol van egy másik felünk, és hogy létezik.

Lassan hat óra, ma elvileg nehéz és hosszú napom lesz, tegnap volt egy bizarr interjúm egy kanadai céggel, ahol az interjúztató nem figyelt oda rám a telefonban, hallottam, hogy a háttérben valamit csinál közben, meg szuszog, meg aházik, meg mittudomén, fura volt és egyre jobban irritált és úgy 15 perc után elveszítettem a türelmemet és lebasztam neki a telefont. Egy óra múlva jött a bocsánatkérő email, utána az a fejvadász irogatott, aki ajánlott nekik, ő is bocsánatot kért miután leírtam neki emailban, hogy velem senki nem viselkedhet így... aztán este beszéltem vele telefonon, azt mondta, hogy aki az interjút csinálta velem az csak három hete dolgozik a cégnél, és ne törődjek vele, menjek el face to face interjúra...mintha ez mentség lenne, arra, hogy valaki fasz...dehogy megyek, milyen cég lehet az, ahol ilyen barmok dolgoznak? Nem érdekel túlságosan, csak vicces ez az egész, annyi ajánlatot kapok naponta, hogy szó szerint egész nap világit a telefonom, állandóan hivogatnak, nem vagyok rászorulva senki jófejkedésére.

Nagyon hiányzik G., nem a betűk, nem a szöveg, hanem ő. Meg az életünk, ami lehetett volna együtt.