képek, betűk

ma sem volt még tavasz,

kíváncsi vagyok, hogy ebben 

az évben, mikor fogom 

először érezni azt az illatot

minden térnek, minden

helynek megvan a maga

világa, a legjobb dologok

egyike ezeket figyelni

ha hosszan vizsgálom

a csendet, néha úgy érzem,

hogy alig vagyok sűrűbb
anyagból mint a levegő

amikor vágysz valakire

de elérhetetlen, a magányod

félelme tart életben és azt

gondolod: így lesz örökké

ha csak néhány emlékpötty az

amit birtokolsz valakiről:

egy séta, egy étterem, egy 

csók: jobban őrzöd a keveset

minden nap tudnék fa lenni

a törzsükön a kéreg közelről,

mintha az én bőröm lenne

de nekem nincs gyökerem

amikor a csend és a levegő

összeforr az ablak előtt,

átnézek rajtuk de eltörpül 

távolság és marad a magányos
végtelen