képek, betűk

A világsajtó tegnap azzal volt tele, hogy a berlini fal tegnap pont annyi ideje van már lerombolva, mint amilyen hosszú ideig állt, ez 10 316 nap. Szóval, ma már 10 317 napja, hogy nincs berlini fal, mármint fizikailag. Mert Kelet és Nyugat Németország a kultúrában ugyanúgy tovább létezik, 10 317 nap és sok-sok milliárd euró sem volt elég, hogy a kulturális különbségek megszűnjenek Németország nyugati és a volt keleti, államszocialista része között. Igaz, hogy a jelenlegi kancellár a keleti részről érkezett, ami szimbolikus, de ennél nem több.

Raymond Depardon fotója, 1989. november 11.,
egy fiatalember ül a fal tetején, ami addig elképzelhetetlen lett volna

A berlini fal egyik szakasza építés közben, 1961. Photo: DPA.

Berlin nyugati részéből próbálnak
átlesni a fal túlsó oldalára, 1961 (nem tudom ki fotózta)

A fal egy részének az építése, 1961 szeptemberében, a képen egy
kelet-berlini rendőr látható munka közben

Ez egy ikonikus fotó 1961-ből,
amelyen Conrad Schumann kelet-német közkatona
éppen átszökik nyugatra.

Günter Litfin holtteste, ő volt az első,
akit a falon történő átszökési kísérlet
közben agyonlőttek, 1961 augusztus 24-én.
Foglalkozás szabó volt, 24 éves volt. Bűne: szabad
akart lenni.

A két férfi Nyugat-Berlinben ragadt a gyorsan
felhúzott kerítés miatt és a keleti részen
maradt barátnőikkel beszélgetnek, 1961 augusztusa

Azoknak a fotója, akiket szökés közben a falnál
öltek meg a kelet-németországi katonák

Én emlékszek a berlini fal lerombolására, általános iskolás voltam, nem sokat értettem belőle akkoriban. Emlékszek a rendszerváltásokra is, Csehszlovákiában és Magyarországon is. Emlékszek a rendszerváltást követő egy-két év zavaros, de üdítő hangulatára és emlékszek arra is, hogy a kilencvenes évek közepére hogy alakultak át a közép-európai országok mindenféle bűnszövetkezetek által irányított szardombbá. Emlékszek arra is, hogy a mostani "gazdasági elit" micsoda mocskos dolgokkal szerezte a vagyonát Szlovákiában és Magyarországon is. És ezek az emberek és ma már a gyerekeik is, mindenféle számonkérés és következmény nélkül megtarthatták a lopott, összeharácsolt, ál-privatizációkkal tönkretett, majd olcsón megszerzett vagyont.
Emlékszek mindenre és legfőképpen arra, hogy mindezek az emberek hogyan lopták el annak a sok százezer fiatalnak az álmát és jövőjét, akik hozzám hasonlóan végül úgy döntöttek, hogy elhagyják Közép-Európát, a gátlástalanok meg maradtak, azok pedig akik igyekeztek volna és becsületesen akartak élni elmenekültek, mert semmi esélyt nem láttak arra, hogy a gazemberség felett bármikor is győzedelmeskedhet az igazság, mivel mint ahogy Kelet-Németország kulturális anomáliáit sem tudták megszüntetni sem pénzzel, sem jó példával, ugyanúgy a teljes keleti blokk egy nagy kulturális fekete lyuk a mai napig, egy reménytelen, elfogyó és szomorú hely, ahová visszaút nincs.

Szeretek gyümölcsöket reggelizni.