A legismertebb munkája a már említett Asparagus, amit 1979-ben készített és az egyik legérdekesebb rajzfilm amit valaha készítettek, elsősorban a szexualitásról szól, főleg a női szexualitásról és az elfojtásokról, de ennél jóval többről és a képi világa nagyon egyedi. Később, 1995-ben forgatta a Joy Street című animációs filmjét, ami szintén nagyon jó.
Suzan Pitt, Asparagus, részlet
Suzan Pitt, Joy Street, részlet
Fáj a hátam és jól esne egy masszázs, el se merem képzelni, hogy milyen finom és erős lenne ha G. kicsit megnyomkodná a hátam. Visszakapná a vállacskája. Most az jutott eszembe, hogy elmennék vele biciklizni, sátorral néhány napra valahová és csak tekerni, vagy sátor nélkül...estére mindig lemenni valami faluba és megszállni valahol éjjelre. Szlovákiában ezt egészen könnyű lenne megvalósítani és ősszel lenne a legjobb, napközben már nincs forróság, nincsenek hirtelen zivatarok, október eleje, szeptember vége...két bicikli, két hátizsák és két ember kell csak hozzá. De mindegy, akivel még beszélni sem lehet...
Ibrahim Mahama képzőművész vetette fel a kérdést, hogy vajon az európai, gyarmatbirodalmi, rasszista szobrokkal mit kellen kezdeni. A legutóbbi kiállításnak a címe "On Monumental Silences" ami azt feszegeti, hogy a rasszista európai, köztéri szobrokkal mit kellene kezdeni, példaként az Antwerpenben álló "Father Constant De Deken" szobrot hozza fel, amelyet Constant de Deken teológusnak, biológusnak és a gyarmati korszak híres felfedezőjének állítottak. A baj csak az vele, hogy a lábainál egy térdelő, színesbőrű, afrikai ember van és ez ma már visszataszító. Mi legyen a szoborral? Sokan felhördülnek, hogy "de hát ez a történelem" én viszont tökéletesen értem Ibrahim Mahama alap-álláspontját, Európában és sehol máshol nem kellene a városaink köztéren hagyni ilyen szobrokat, ahol a Nagy Fehér ember lábainál egy afriaki térdel... Hogy miért nem? Nehogy már ezt magyarázni kelljen... Ezt nekünk közép-európaiaknak amúgy is könnyen meg kellene értenünk. Például ugyanazért nem, amiért mi is lebontottuk a Sztálin szobrokat, meg Lenin szobrokat és bebasztuk őket egy szoborparkba az utókor okulására. Hasonló okoknál fogva kellene az ilyen rasszista förmedvényt is berakni egy szoborparkba és ott a helyén kezelve szépen dokumentálva megnézhetné aki akarja. Nem is értem miért jönnek elő mindenféle ál-érvekkel vitatkozva és a rasszista álláspontot konzerválva, a történelemre hivatkozva mindenféle hülyeséggel azok, akik az ilyen szobrokat védik. Igen, a gyarmatosítás mocsok dolog volt, a rasszizmus meg ostobaság - ezt már régóta tudjuk. Akkor miért is dicsőítjük ezt Európa közterein? Le kell szedni az ilyen szobrokat és kész, sokakat sért, mire jó ez? A történelem más dolog, az az okulásra való, na meg a valóság kibogozására, nem pedig arra, hogy hülyeségeket támasszunk alá a segítségével.
Képzeljük el, hogy mit éreznénk pédául ha Szlovákiában olyan Slota szobrot avattak volna néhány éve, aminek a lábai előtt magyar gyerekek térdelnek, vagy ha ma is állna a Sztálin vagy esetleg Rákosi, Horthy szobor Budapesten, esetleg Hitleré Berlinben, vagy Moszkva közepén, ahogyan a szlávok alacsonyabbrendűségét magyarázza éppen... Az önmagunkkal való szembenézés és őszinteség nem kisebbé és gyengébbé, hanem erősebbé tesz mindenkit, bennünket európaiakat is. Nem kell a süket duma a történelemről, főleg nem olyanoktól akik elferdítik és csak egy részét, egy szemszögből ismerik. Nincsenek felsőbbrendűek közöttünk...
Végre csütörtök van. A hátfájás kínzó dolog. Ma lesz egy komoly interjúm, fel kell készülnöm rá, ez egy kanadai cég, egészen érdekes. Holnap meg utazok Manchesterbe, meglátogatom C.-t, nem tudom, hogy hogyan fogom bírni, valószínűleg sírni fogok és együtt alszunk majd, ha szeretné és még emlékszik rám. Nagyon várom már a selmyes kis szőrét és a szemecskéit...iszonyúan hiányzik.
Nem szeret senki? Teljesen fura dolog ez a mostani viselkedés G.től azt hittem, hogy elviseli sőt kedveli a sokféleségemet, de úgy tűnik tévedtem, nem bír ő sem elviselni, egyszerűen nem értem miért nem, tényleg csakis arra tudok gondolni, hogy már nem szeret, vagy nem tudom, már nem akarok találgatni. Nem érti mennyire szeretem, de ideje lesz elfogadnom a valóságot, mert így nem lehet élni. Ennyire senki nem lehet zárkózott...ez nem normális, oka van, az biztos, de egyre inkább sodródok a feladás felé, ha ezt akarja...akkor eljön és szétszakit bennünket végleg. Neki is nyitnia kellene, de nem fog.
Lassan indul a reggel, kilépek a hajnal varázsából és elfogadom a napi rutin közeledtét.
Rossz egyedül és egyre rosszabb.
No comments:
Post a Comment