Alexander Nikolayevich Radishchev (1749-1802) orosz íróról, filozófusról olvasgattam, akit II. Katalin orosz cárnő uralkodása idején 1792-ig Szibériába száműztek a radikális gondolatai miatt. A radikalizmusa pusztán csak annyi volt, hogy abban az időben az egyén szabadságát, humanizmust és a patritoizmus összekötötte egymással. A táradalmi csoportok jog előtti egyenlősége és az emancipáció és a habeas corpus (ez az angol jogból eredő jogelv, mely garantálja, hogy törvényes vád, illetve bírósági határozat hiányában csak rövid időre lehessen a személyt szabadságától megfosztani) fontosságát hirdette. Az maga korában Radishchev elképesztően liberális és radikális gondolatokkal bírt, sőt a jelenkori orosz társadalmat tekintve még ma is annak hat, szinte hihetetlen, hogy az a korszak (az 1700-as évek végéről van szó) amikor a jobbágyság és az elnyomás, a vallási korlátoltásggal és képmutatássa keverve teljesen normális volt, képes volt ilyen gondolkodókat "kitermelni". Radishchev messze megelőzte a korát és még a mai korban is sok tekintetben messze túlmutat az orosz társadalom hétköznapjain. Ez mondjuk épp aktuális téma ugye, ahogyan a jelenlegi orosz elnököt szinte cárként kezeli az ororsz propagandamédia, meg a társadalom egy nagy része is és valószínűleg minden valós ellenzéki erő nélkül újraválasztják - persze igazából nem lehet valódi választásnak nevezni azt ami Oroszországban zajlik, ahol Alekszej Navalnij-t az egyetlen valódi alternatívát szinte sztálini módszerekkel zárták ki a választáson való indulásból, Radishchev-nek lenne mit írnia ma is.
Van egy könyv, valószínűleg kevesen ismerik, nem nagyon tudományos, egy édesanya naplója, Kádas Máriának hívták őt és nyolcvanas években Oroszországba ment a beteg kislányával, hogy ott egy ismert orvos hátha tud rajtuk segteni, a könyve címe "Kurgáni napló". Kurgán egy város Szibériában, a Tobol folyó mellett. A könyv fent van a neten (itt), egészen gyorsan át lehet olvasni. Én csak Radishchev-el kapcsolatban említem meg, mivel Kádas Mária a napló-könyvében ő emlegeti egy helyen és emiatt olvastam bele.
Közben eszembe jutott, hogy az én kedvesem éppen beteg, nagyon rosszul van és én nem tehetek semmit, mert távol van. Elfogadtam a valóságunkat, hogy nem bízik többé bennem és azt gondolja, hogy már nem lehetünk soha együtt, de én ettől még szeretem és aggódok nagyon.
Ma délután csinálok itthon egy tesztet és igyekszek a lehető legjobban megcsinálni, szeretném ha felvennének abba a cégbe ahová a teszmunkát csinálom. Hétfőn, kedden és szerdán is lesz egy interjúm, komoly cégekkel, keresem a helyet ahol szakmailag végre kiteljesedhetek és hosszú évekig ott maradhatok egy helyen, nem kell ugrabugrálnom, elegem van abból, hogy a cégek hazudnak magukról és jobbnak állítják be magukat az interjún mint ami a valóság.
Egész héten nem néztem magyarországi híreket, de ma reggel elolvastam néhány dolgot "otthonról", ijesztő az a szellemi színvonal ami Magyarországon van a médiában és a politikában, néztem egy politikai elemzővel egy interjút, amiben úgy beszéltek Magyarországról mintha az egy normális világ lenne, amiben csak annyi a baj, hogy nincs politikai alternatíva...csak ámultam és nem értettem, hogy azok az emberek az interjúban hogyan képesek annyira korlátoltak lenni mint amilyenek. Nem értem, hogy miért kell a valóságot kikerülni és alternatív valóságokban élni.
Magyarország problémája nem az ellenzék viselkedése - ez csak a felszín, Magyarország problémája a magyar többségi kultúra. Az ellenzék is azért annyira tehetetlen és pipogya, mert csak ennyire futja kultúrából, erkölcsből és észből... Az összmagyar kultúrkör problémája az, hogy a polgári rétege 10-20% között lebeg valahol, a többiek pedig mindenféle borzalmas, elmaradott kulturális közegekben élnek, jobbágyok, proletárok és ezeknek a bizarr keverékei, és ezek a kultúrkörök az egész huszadik század minden egyes korszakában csak autokráciát voltak képesek létrehozni egy olyan társadalmi miliővel együtt, ahol a rettegés, a gyűlölet és a bűnbakképzés a közgondolkodás és közbeszéd központi magját képezik. Nincsenek korlátok, nincs közmegegyezés, nincs polgári értékrend, nincs munkásmozgalom, nincs semmi. Katyvasz van.
Magyarország reménytelen hely, mivel azt a társadalmi réteget, amelyik innovatív és nyitott, amelyik valódi értéket tudott teremteni, minden korszakban elüldözték, mindig a versenyképtelen, nyelveket nem beszélő, megalkuvó és az épp adott elnyomó rendszert kiszolgáló réteg maradt otthon, ennek a végeredménye látszik a jelenkori Magyarországon. A hülyeség végső diadalmenete. Az önfényezés, a magukat okosabbnak, tehetségesebbnek hazudó "elit" minden valós teljesítmény nélkül egymás seggét nyalva, korrupcióval és lopással építi a saját gömböcét, ami mindent felzabál. Pont ahogyan az ezt megőlőző évtizedek minden elnyomó rendszerének "elitje". Csak autokrácia létrehozására volt képes a mi kultúránk. Minden korban. Ennyit tudunk.
A társadalom többsége tapsol ehhez is ami most van, sőt nem csak tapsol, de aktívan részt is vesz a szarvár felépítésében, lopnak ahol tudnak (és ezt önmagukat mntegetve "ügyeskedésnek" meg "kreativitásnak", "okosban megoldásnak" nevezik, mert a "lopás" túl őszinte), gyűlölik egymást, gyűlölik a másságot, gyűlölik a világot, erős kezű apafigurára vágynak és büszkén verik a mellüket, miközben az EU pénze nélkül, önerőből sokszor még egy játszóteret se képesek finanszírozni...a saját , nemzetközi mércével mérten is mérhető teljesítményű iparról, gazdaságról már jobb nem is beszélni, mert az majdnem nulla.
A lúzerség és a kivagyiság körkörös őrülete. Persze, nem mindenki ilyen, ahogy írtam fent is, még mindig van egy mondjuk 15%-os réteg (túlzok?) amelyik beszél nyelveket és olvas, meg nem a bezárkózásban, vagy az értelmetlen és a xenofób és rasszista propaganda által felhúzott látszat- kerítések építésében látja a maga szellemi csúcsteljesítményét, de ez a réteg teljesen láthatatlan és politikailag nem képviselt. Az ellenzék...Magyarországon azért nincs valós ellenzéki alternatíva, mert nem nagyon akad másképpen gondolkodó réteg, nincs rá igény, nincs olyan réteg, amelyre egy demokratikus rendszer politikai ígéretét és vízióját fel lehetne építeni. Egyszerűen: alig akadnak polgárok és demokraták. Elég megnézni, hogy például a magát "demokratikusnak" aposztrofáló "ellenzék" micsoda kéjes fröcsögéssel gyűlölködik a határontúli magyarok ellen, a szavazóik olyan szorgosan gyűlölködnek a nemzettársaik irányába, mint ahogyan a magyar szélsőjobb, meg a NER a kisebbségek és a más nemzetek irányába, az a magyar látszatellenzék gyűlöletének a tárgya a határontúli nemzettársaik..., ez az ő "sorosozásuk". Persze nem minden ellenzéki párt ilyen, van kivétel ez alól, de ez a szavazók maximum 5-7%-át érdekli...
Nem érdemes szebb világot hazudni mint a valóság. A mi többségi kultúránk sajnos nem lépett be még a 20. század második felébe se. És akkor egy politikai elemző képes egy interjúban komoly arccal azt mondani, hogy Magyarroszág problémája az ellenzék hülyesége. Nos, igen végül is, ha a felszínt kapargatjuk csupán, akkor igaznak tűnhet, de persze nem az.
Ma finomakat fogok enni, lefutok az ínyencségeket áruló boltba és veszek finom sajtokat és valami csodás, magvas kenyeret.
Csend van, G. nem jelez, nagyon beteg, egész este az eszemben járt, hogy mi lehet vele, remélem elmegy orvoshoz, nem számít ha már nem tud szeretni, csak gyógyuljon meg.
No comments:
Post a Comment