Dióhéjban arról szólt ez a Gordon E. Moore által,
1965-ben tett jóslás arról szólt, hogy az integrált
áramkörök kapacitása nagyjából 18 havonta
megduplázódik. Egy érdekes cikk jelent
meg "Science and research policy at the
end of Moore’s law" címmel a Nature magazinban arról,
hogy ennek most vége. Ha valakit
érdekel, itt elolvashatja.
Én évek óta nem nézek filmeket, illetve nagyon ritkán
előkaparok egy-egy érdekesebb filmet,
amiről olvasok, vagy hallok, régebben szerettem a
jó krimiket, például a Sherlock Holmes-ot,
de szigorúan csak azt amiben Jeremy Brett,
vagy Basil Rathbone alakította Sherlock Holmes-ot.
Televízióm nagyon régóta nincs, képtelen vagyok nézni,
amikor meglátogatom a szüleimet, akkor otthon
odaülök elé és mindig azon ámulok, hogy
hogy tudják az emberek azt a sok ostoba,
primitív műsort nézni egész nap. És még ők
gondolnak engem furának, ha véletlenül elkotyogom, hogy
nincs televízióm, és ha visszakérdezek, hogy
miért nézik a tévét olyan sokat, akkor az
értelmesebbje csak makog és fogalma sincs.
Ennél még egy fokkal borzalmasabbak a futószalagon
gyártott televíziós sorozatok, amelyek sorozatgyilkosokról,
mindenféle babonaságról, misztikáról, összeesküvés-elméletek
alapján készült baromságokról, eltorzított történelmi
eseményekről, emberi perverziókról szólnak.
Régebben néhányba szándékosan belenéztem,
mert kíváncsi voltam arra, hogy mitől
annyira addiktív ez a sok kortárs szappanopera,
mint a Trónok harca, vagy a többi hasonló termék.
Hogy miben különböznek ezek a régebbi,
hatvanas, hetvenes években gyárott sorozatoktól?
Abban, hogy a fogyasztási szokások megváltozása
miatt, a filmgyártóknak maximalizálniuk kellett
a nézettséget és emiatt minden bevetettek,
a szappanopera mint keretrendszer és az
erre ráhúzott bőrök és sminkek, célcsoportként a
pszeudo-értelmiség és a valódi értelmiség bevonása a
nézők közé, így mostanra a szappanoperát bámuló,
unatkozó háziasszony szerepkört kiterjesztették
minden más társadalmi csoportra, zseniális
marketingfogás volt. És működőképes üzleti modell.
Valójában testreszabott, célirányosan manipulált,
egyszerű történetek ezek, amelyeket pontosan
kiszámított klisékből raknak össze, mint egy
reklámnál, itt is tudatosan belövik a célcsoportot.
Nincs ebben semmi rossz és titokzatos - egyszerű
termékről van szó, amelyet el kell adniuk. Ez persze egy
idő után nem könnyű, hiszen az emberek ingerküszöbe
egyre nagyobb, de egészen jól megbirkóznak
vele, valójában csak a sablonok
újrarendezgetéséről van szó, így szinte futószalagon
lehet gyártani ezeket.
Hogy miért jutott ez eszembe? Mert tegnap vettem
észre munkában, hogy ebéd közben szinte másról
sem beszélnek a kollégáim, mint arról, hogy ki milyen sorozatot néz,
egyszerűen minden téma ekörül forgott, ijesztő volt.
Én sajnos nem tudtam részt venni a beszélgetésben,
de érdekes volt hallgatni, ahogyan például egy értelmes
arcú fiatalember arról beszél, hogy egy sorozatgyilkosokról
szóló sorozat mennyire élvezetes a számára... És ha
én ettől elborzadok, akkor én vagyok
a különleges. Pedig sem prűd, sem szemforgató
nem vagyok, hiszen itt a blogban sokszor
foglalkoztam olyan művészeti termékekkel, amelyek
különféle emberi perverziókat, vagy egyéb deviánciákat
kutatnak, vagy mutatnak be. De más dolog az analizálás
és a valós megismerés és más dolog élvezettel és valamiféle
perverz örömmel nézni egy fiktív gyilkosságokkal
telerakott filmet, ami teljesen öncélú és szerintem ostoba.
Egyébként ez szerintem tragikus, mármint ez a szellemi
sivárság és igénytelenség, engem megijeszt és
elborzaszt, hogy olyan emberek vesznek körül,
akik ezt a sok perverz és ostoba sorozatot
nézik folyamatosan.
Nem tudok semmit, bizonytalan vagyok és kétségbeesett,
az életem csak egy vékonyka burokba tekert csonka álom,
vágyok a jóra, vágyok a családra, a békére, arra ami összeköthetne
vele ott a távolban, egy közös történetre.
Ez még véletlenül sem vers, ez még véletlenül sem
szándékos, csak próbálok a felszínen maradni, hogy
a távolban hátha érződik a gondolataimból valami kevés.
Megtaláltam és lehet, hogy elveszítettem őt újra,
mert durván kétségbe
vontam az őszinteségét, csak mert ostoba vagyok.
Berakok ide egy régi kedvenc számomat a Volkova Sisterstől, akiknek majd márciusban lesz koncertjük itt Londonban és ha sikerül akkor elmegyek rá.
Rég hallgattam már ezt.
Dolgozok. Csendben.
No comments:
Post a Comment