képek, betűk

az este és a megérkezés, egy üres szoba közepesen hideg falai,
a zárt tereteket simogatom, míg vissza nem intenek, de nem nézek rájuk,
mert tudom, hogy akkor is közelednének, ha eltolnám őket a szomszédba,
vállamra veszem a testedet, az erenyedtet, amely éppen az álmodta,
hogy egy másik tengely mellett kószáltunk, egy hajótest mélyén,
amely atomjaira szaggatta a beszélgetésünk soha le nem zárt végeit,
dugókat tömött minden kijáratba, vízből és alvadt vérünkből gőzölt
csodapárát szuszogott, melyet teremtésre használtak a sosem volt boszorkányok,
dédelgetnélek és csak olyanokat súgnék a füldebe amelyek a valóság
vájataiban oly simán gördülnek, hogy hallani sem lehet, mert a
sebesség és a csendes suhanás, a száguldás némasága és az egy helyben
ücsörgés a két végletnek hasonló vázlata, mindegyiken te és én ücsörgünk
és dudorászva az öröm és halotti dal között kifeszített résben, nyári szélben
himbálódzó tapasztalat-papírsárkányok fura alakzatait mérem, megérintek
közülük egyet és meglepődök, hogy a susogás helyett kong és üvölt,
micsoda szeszély, mennyire végletes a képzet, a kábító morajok és a
meg nem élt percek abból a vérpárából szívják magukat gömbformára,
amelyet akkor forraltunk, amikor az élet korábbi szakaszaiban a saját
bűneinket hibává farigcsáltuk, hogy könnyebb és selymesebb legyen az a
harapás, amelyet mások húsába martunk, hogy a saját borzalmainkat
túl tudjuk élni és az egész életnek nevezett értelmetlen, üres váz
könnyebben hordható, kényelmes nyári viselet legyen.