képek, betűk

egyre lassabban világosodik, júniushoz képest már két órával később, 4:14 ilyenkor már teljesen világos volt, most egy évet megint várhatok a korai világosságra, mintha ez fontos lenne mintha a madárfütty érdekes volna, a türelmetlenségem nevetségessége, de ez evidencia, a fülsiketítő hangok és a gondolatok viszonylagos csendje látszólag éles ellentétben állnak egymással, pedig ha távolról nézegetem őket, ikreknek tűnnek, erről ennyi. hétvégén könyves túrát tervezek - illetve, helyesebben könyves-üzlet túrát, bejárom a m.-ben lévő üzleteket, azután beülök valahová egy kávéra és lehet, hogy veszek vásznat valahol, meg ecseteket, ezt már három éve tervezem, de soha nem teszem meg, hétfőn még mást terveztem ugyanerre a napra, azt, hogy felkötöm magam, valahol kint egy elhagyott erdőben, most mást tervezek, de ki tudja melyik valósul meg

djdjdjd gyorsan abbahagyom az írogatást, és el sem kezdem a következő mondatot

Jennifer Sullivan, Catfight, Collage link

"talán. vagy. talán nem vagy. talán kék a bugyid. talán nem. talán érdekel. talán nem."

kiszámoló a 14. századból

Annie Pearlman munkája

--------------------------------------------------------------------

vonál

sokan a kevesek és sziklatömbök azok a csomók, ott a zsírba ágyazva, nullásgéppel szedik a szőrt, lehajolsz cseresznyéért? feltűnő empátia, másokról írni, soha nem magadról, az érdekesebb, talán összefonódik a történet meséléssel, mások történetének az elmesélésével, önös érdek nélkül, érzelmek nélkül, csak ami van, nehéz feladat, "kitűzve a hasra, közepes méretűnek mondható százas szeggel a kékes nedv lecsorog, amíg van bőr, annak a széléig, azután csöpögni kezd a koszos szőnyegre, majdcsak nem felejtem el?" - így p,., tegnap délután a buszon, a telefonba lihegés után, ő az a szivogatós, aki megállás nélkül az orrát szívja, minek a zsebkendő, alig használják, a legtöbben leszívják, ha nem lenne hangos, teljesen jó biznisz lenne, teli ásványi anyaggal és baktériummal, ami erősíti a rendszert.

-------------------------------------------------------------- vonál

Klara Kristalova munkái tt nagyon régóta figyelem, mert feltűnően szerények és mélyre ásóak, iszonyú képzavarral élve - kéményben végződnek, amin a jellem rezgései úgy pöfögnek elő, mint a láthatatlan füst, amiről mégis mindenki tudja, hogy ott van. Olyanok a kerámiái, mintha könnyű akvarellek lennének, szinte lebegnek csak a térben, mint valami hópehely.

Klara Kristalova, "Dragonfly" 2009, Porcelain / Porcelaine, 29 1/2 x 22 x 16 1/2 inches / 75 x 56 x 42 cm 

pókeső, képmesélő bácsik szekrényszagát éreztem tegnap a buszon, tudod, az öregség-magányban landoló molyirtó és olcsó mosópor szagú ruhái, keveredve valamivel, ami olyan jelleggel bír, mint valamilyen titkos, de általánosan jelenlévő fűszer, ott van szinte mindenütt, nem szeretem, túl idegesítő

Antonio Manuel, Militar, 1968, guache

kevés anyagot találtam róla, pedig néhány rövidfilmet is csinált, de ezeket sehol nem találtam meg. csak keresgélek, más nem nagyon maradt.


elég lesz, végül még elfelejtem, hogy hétvégére mást terveztem.