This blog features my original works in the form of poems and texts that have not been published anywhere else. If you're interested in helping me publish them, please contact me via the contact form in the webpage's footer. Thank you.
Tuesday, 13 August 2013
unalmas valláskritika, egy kis savanyúuborkával, agyevő kondások beszorítanak a sarokba, koszos tenyerükkel lefogják a szádat és mindannyian megerőszakolnak, a körbenállók bólogatnak és biztatják őket - két reklám közt, ezután meghallgatják a szakállas szent könnyeket fakasztó beszédét ---: álom, álom, rövid álom: lassan elszáradnak a paradicsomok, de a csúcshajtások zöldek maradnak az alsó rész halála után is - egy ideig. legalábbis. Hmm. Melyik város ez? sötétszürke pina mintás zoknikat rajzolok az égre, ilyenekből készülnek a kerítések, zoknik és bugyik összefonva, rugalmas és biztonságos (ne képzeld el) és a kerítésem túlsó (szinte soha nem sikerül elsőre megfogni a lábamujját, lehajolok, de nem nyúlnak az izmaim, a törpéknek állítólag jobb a helyzetük, rövidebb az ív amit be kell járnia a testüknek, de ez eléggé áltudományosan hangzott, visszavonom) oldaláról áthallatszik a turbános, papucsos, kendős szomszédok éjjeli imája, ahogyan a szőnyegen térdelve, mormolnak és szuszognak - teljes odaadással, nem történik más, a szürke rózsaszínre változik, a vérzés elmarad, kicsit defektes lettem reggelre. jó lenne. szeptemberben elutazni Izlandra, körbejárni a szigetet, már néztem. még néztem. még megvagyok. olyan nehéz gondolkodni, főleg általános dolgokról, merthogy nem sok értelmét látom, (talán soha nem) leginkább csak az olyan dolgokról merek gondolkodni, amik nagyon aprók és közük van hozzám, például a laptopom alatt a kenyérmorzásk, vagy a körömágyam, vagy a kézfertőtlenítőmben az alkoholtartalom és a bejárati ajtó kilincse. de péládul a vallás, vagy az emberek - annyira távoliak, annyira nagy tengerben élnek, olyan nagyokat löttyennek és kész-kulcsra-húzva, egyszerűen soha nem (hiányzik a részletesség és a lassúság, a gondolkodás ritmusa, egy kis precizitás) gondolkodnék ezekről, hiszen nincs haszna. és a haszonelv, legalább annyira fontos, mint az önkínzás? nemde? háromszor kérdeztem?
lassan indulnom kell, futni, várnak a meztelencsigák, a róka, a hátom macska és a madarak, a harmatos fű és minden konkrétum, ami csak hozzám érhet mozgás közben, akár távolról, akár simogatva, vagy csípve, szórva - mindegy?
Tuxedomoon - Time to Lose
félelemetes ez a normarendszer, legjobb ha kimaradok belőle, érdekes a súgás, a háttér majdnem szimfónia, de aztán csak, aztán csak, hmm, polimetrikus irtózat-variációk, kis piros bogyókkal a hajában, magát nézi a tükörben. elég az önzésből, felkiáltás, mostantól nektek adok mindent, amit szereztem aznap.
The [Law-Rah] Collective - Weerdsluis
állítólag voltak valamiféle barátaim, valahol, valamikor, de már nem is emlékszem rájuk, nincs időm másokra, bűntudatra, rohannom kell, épp oda ahová mások is rohannak, vagy sétálnak, vérmérséklettől függően
No comments:
Post a Comment