képek, betűk

kritikai magány - a kritikai gondolkodás elhagyása, kevesebb összehasonlító művelet, több saját gondolat, több alázat, több nevetés, egyszóval érzelmek. tegnap v. sütött narancstortát, ebből reggeliztem + müzlivel, custarddal leöntve eléggé érdekes volt, még mustárt kellett volna kennem a tetején lévő a narancs szeletekre, össze-vissza préselés. vagy disznóvérrel leönteni, végül is eperdzsem, feketén és sűrűn folyó. Kantot olvasgattam, aki olyanokat írt, hogy a "A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából." és hasonlókat, kicsit túl emelkedett - ez nem hiba, erény, szegény még nem tudhatta, hogy a fejlődés nem egyenletes, hanem töredezett, több száz éves különbségek vannak az emberi kultúrák közt és a kultúrkörökön belül is, a felvilágosodás csak bizonyos részeken ment végbe, persze ettől Kantnak még igaza van. Jó példa erre Narendra Dabholkart meggyilkolása, akit feltehetően vallásos, mélyen hívő, "jó emberek" (mi a fasz a jóság? kérdi.) (mi a faszért kellene árnyalni mindent? . mondja. én nem értem, hol a gond. - kérdi. a lényeg az aljasság? - kérdi a másik.) lőttek agyon ezen a héten, valószínűleg csak azért, mert kritizálni merészelte a vallási szokásaikat. Giordano Bruno szerűen élni, szóval Giordano Bruno-nak "lenni" nagyon nehéz és gyakran halállal végződik.
azt hiszem el kellene hozni néhány könyvet a pöcegödörből, mert hiányoznak, de csak néha, igazából persze nem érdekel már semmi más csak a pénz. újabban seregélyek csoportja repked errefelé, onnan lehet őket felismerni - ezt még gyerekkoromból tudom, hogy repülés közben kicsit fel-le emelkednek, szabályosan ismétlődve, viccesek. pötty.

Ernst Ludwig Kirchner, Das blaue Mädchen in der Sonne (The Blue Girl in the Sun), 1910

csak ez volt mára