képek, betűk

ARCTALANUL és FÜLTELENÜL, kétségek és reményt duzzasztó combok közt, ott csitul bennem a magány iránti vágy, és a gondolkodás teljes mellőzésére irányuló akaratom: jó magamban, egyedül. Délelőtt, négy végtaggal ébredtem, meglepődtem rajta, eléggé korán, 6:20 körül. Éjjel, lefekvés előtt, a prágai utam hatására még a cseh nacionalistákat tanulmányozgattam, főleg Masaryk baráti körét - munkás, polgári nyitott és helyenként nagyon nacionalista emberek, néha rossz irányba lejtő, rossz reflexeken rugózó talányok érdekes történetei ezek - már a múltba veszetten, de tanulhatunk a példáikból --- ezért érdemes élni, talán...
 Alfons Mucha munkáit is megnéztem most Prágában (mindig idegenkedtem a munkáitól és most, hogy élőben láttam a munkáit, ki merem jelenteni, hogy nem az én világom az amit ő a képzőművészetben képvisel, de tudomásul veszem, hogy jelentős hatása letehetett például a kortárs reklámgrafikára és ez nagyon fontos, nem lebecsülendő), nagyon érdekes és számomra meghökkentő összefüggéseket és párhuzamokat lehet találni az akkori nacionalista mozgalmak és a kortárs közép és kelet-európai nacionalista narratívákban (szarratíva??? ammi? nudlika? kis klitoriszka?) - meglepő az a fajta gátlástalanság, vakság és pofátlanság, ahogyan a problémákat megfogalmazzák és ezekre válaszokat is adnak - jó példa erre a két világháború közti magyar "úri (HAGYJÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁL ENGEMMMMMMMMMM LEVEGŐTTTTTTTTTT VENNNI!!!!!) középosztály", de(!) és ez fontos: ez, legalábbis szerintem, teljesen más, mint a cseh nacionalisták - alig találni párhuzamokat, a magyar nacionalizmust néha nem is érzem nacionalizmusnak, inkább csak antiszemitizmusnak (ez szigorúan csak az akkori korszakra értendő!!!! és azon belül sem minden rétegre) - mert ebben ki is merül minden mondanivalójuk, a zsidóság ellenében hozott törvényeken kívül, más nem is nagyon foglalkoztatta őket (korábban, Trianon előtt persze igen, de az egy másik kor, másféle korszak, másféle állatkert...másféle Nagy Hazugokkal és Álló Faszú Demagógokkal) - így, inkább, elsősorban csak a különbségek azok. amelyek érdekesek, és ezek a különbségek ma is megvannak, de ezek a különbségek nem mentesítik és nem enyhítik a szélsőséges és harsány nacionalizmus bűneit (igen BŰNEIT, mert amíg valaki csak dumál, az nem bűn, de amikor százezrek életébe kerül ez a duma, azt már én bűnnek nevezem...), egyszerűen csak más eszközöket használnak fel: ugyanarra. A hatalom megszerzésére és megtartására: mások ellenében, akiket meg kell bélyegezni. Csoportharc. Pogromok. Deportálások. Gázkamrák. --- ezekhez vezet az, amikor a nacionalizmus eléri azt ami kezdetektől a része, amiben, ott belül: benne motoszkál az is, a félelem hatására talán - az ember örök rettegése a Mástól, hogy vannak ŐK és vagyunk MI --- : mi jobbak, szebbek, erősebbek vagyunk másoknál! Ilyen egyszerű lenne? Közel sem... az egyedi sorsokat kelle vizsgálni. Természetesen. És ami különösen félelmetes, hogy ma újra életre kelnek ezek a számomra visszataszító mozgalmak - amik Magyarországon több mint félmillió magyar zsidó elpusztításához és a cigányság egy részének deportáláshoz és legyilkolásához vezetett a 2. világháború végén. Csehországban pedig a német és magyar kisebbség kitelepítéséhez, megalázásához és vagyonuk elkobzásához - számomra mindkét dolog visszataszító és félelmetes: hiszen mindkét esetben, kollektíven, emberek százezreit vették egy kalap alá, bélyegezték meg, gyilkolták le, alázták meg, erőszakolták meg, vették el vagyonukat. Nekem ez azért érdekes téma, mert én a közép-európaiságot, mint identitást még valamennyire megőriztem magamban (magyarul, csehül, szlovákul olvasni, zenét hallgatni egyforma öröm - és kinyit másféle világokat) - valamennyire, de egyes, különálló nemzeti identitásokra lebontva már nehezebben találok olyan megállapításokat, amelyeket, ha kivesézünk, akkor valódiak maradnak és nem egy ordas nagy önbecsapás és illúzió van csak mögöttük - mert mindannyian, még a legnagyobb, melldöngető soviniszták is: több, sok identitással rendelkezünk. És egyre többel. Szerencsére. A nacionalisták ezt előszeretettel tagadják le, hazudják le, ferdítik el - de mint írtam, szerintem elsősorban az ostobaság és a kapzsiság motiválja őket: magyarul: hatalmat és pénzt karnak. Lelkük rajta. (LÉLEK természetesen nem létezik, de mint szófordulat: működik, átviszi azt a kód-értelmet, amit akartam)
Például, Magyarországon (ÉS ETIÓPIÁBAN?????), szerintem - ma sincs erős polgárság, a polgári réteg szűk, és ezen belül is nagyon rétegeződött, és leginkább csakis Budapesten és talán Sopronban érzékelhető - az ország többi részén, inkább az "úri", "jobbágyi" viszonyok élnek tovább, valami nagyon abszurd formációkban, míg Csehországban a polgárság egy létező, élő és nagyon komolyan veendő társadalmi réteg - illetve, rétegek mert nyilván nem homogén és nem egységesek ezek a "szeletek". Minél többet tanulmányozom a nacionalizmus legkülönfélébb korszakait, ágait, egyre inkább úgy érzem, hogy az egész csakis üzlet, pénz és hatalom. Épp úgy mint a vallások - itt is arról van szó, hogy a "hazaszeretet", "hit", "nemzet" és ezekkel rokon fogalmak, csakis propagandisztikus eszközökként, a hatalom megszerzésére, megtartására használatosak. Vicces. Vicces. Amin még jókat nevettem, hogy gyakorlatilag ezek a fajta, értelmiségi nacionalisták, nagyon gyakran külföldön tanulnak, külföldön élnek és nyugat-európai, nyitottabb, liberális, polgári társadalmak által garantált szabad légkörben vitatkozhatnak, ott tanulhatnak.De nem érdemes ebben nagyon elmerülni. Mert nem lehet feltárni a teljes múltat. Jó példa erre Masaryk munkássága, akinek menekülnie kellett, ő, például soha nem volt nacionalista - ebben megakadályozta őt a tudása és műveltsége. (ALMA, KÖRTE, NUNA...)
oké, oké, oké ----  ez egy zárvány-téma, de milyen vicces, hogy vannak, akik komolyan veszik, és komoly tanulmányokat írnak arról, hogy miképpen viselkedünk úgy, mintha automatikusan homogénné válnánk akkor, ha nem egyedül vagyunk? az már nem is számít különbségnek - ha távolabbról nézel felénk, hogy én túrom az orrom, ő pedig épp A. fenekét taperolja. Ez a gátlástalanság, néha átélhető, ha valamilyen drogot viszünk be, ha az amúgy, eredetileg nem létező, de a közeg által belénk táplált kódok feltörődnek, mint valami rossz ketrec-záró pecsét - hová vezet? Ezt neveznéd bűnnek? Vagy nevezném? Kibe-fel-le?
"Ez a mai nacionalistákra és szélsőségesekre is igaz." - meséli p. a reggeli kávé mellett, próbálok odafigyelni, de állandóan a tegnap délutáni maszturbációm emlékképei kötnek le - mennyivel kellemesebb, mint p. szociológiai marhaságait figyelni, de bólogatok, szorgosan. "Akár a kortárs iráni, nigériai, szaúdi, vagy akár pakisztáni, egyiptomi értelmiség egy részére legalábbis valószínű, hogy igaz, éppen úgy, mint a közép-európai nacionalistákra, sovénekre és szürke-marhákra, krokodilokra, borzokra és fingós-babákra a közeli bababoltban: nyugat-európai műveltséget szereznek, kihasználják a szabad légkört, a liberális demokráciák nyújtotta lehetőségeket - majd hazamennek és otthon, ahelyett, hogy ezt a szabadságot akarnák átadni, gyakran a legsötétebb, legaljasabb dolgokat művelik - és azt a világot szidják, ahol ők tanultak, ahol szabadon élhettek és vitázhattak... a nacionalisták és vallási fanatikusok erkölcsi érzéke sajnos a leggyakrabban ilyen. Szelektív és gátlástalan. !!!" - mondja p. és állandóan hangsúlyozza, gesztusokban, ahogyan pislog - érted - azt, hogy az óvatos fogalmazásmód az mennyire fontos, mert megkerülhetetlenül megváltozhat később a véleményed és így vállalhatatlan, vagy egyenesen nevetséges lehet az, amit két éve még teli pofával fújtál. "És itt kellene csoportosítani és lebontani, mert ez nyilván nem általános, nyilván nem mindenkire igaz, ez az igazságnak csak egy apró szegmense. De érdekes és nagyon izgalmas dolog ez. A hazugság, a hazudozás iszonyatosan fontos eszköz, és habár, szinte minden kultúrkör elítéli a hazugságot, mégis minden kultúrkörben megtalálható az a jelenség, hogy a vezető politikai és vallási rétegek hazugságok szövevényes útvesztőivel tartják fent a hatalmat. Hát nem szánalmas? kewhflakj fhldksjf halksdj fhlaksjdhfl kj.Hóhér! Végezd a kötelességed és húzz engem karóba! Rácsapott a marhák hátára? slékdé flj. SALÁTA." - suttogja p. egészen halkan, de nem értem, visszakérdezek valamit, de az egész annyira lényegtelennek tűnik, hogy inkább kiverjük egymás ó-új-keresztény-fehér-eurpopid-konzervatív-liberális-zöld farkát, amiből virágok törnek elő és mindent beborítanak az étteremben. Persze,persze: az általános jelenségek. Azokkal oly könnyeden túlélünk, mert ha vannak bűnbakok, akkor mi lehetünk a jók?