soha nem érdekeltek az álmaim, ok. egy nagy terasz kellene sokféle virággal, a virágokat azzal a vérrel öntöznék, ami egy perc alatt kifolyik a vágóhidakon, egészen a sonkás pizzádig, mert ugye azt gondolták, hogy a húst vér nélkül és fájdalom nélkül szedik a hátsó kertben, arról a kecses jegenyefáról, vagy, hogy, gunyorkodni jó dolog? még a tegnapi bejegyzéshez kapcsolódik az első videó, ma hajnalban találtam, a Bizottság egy próbáján készült, akik szeretnek kukkolni megnézhetik, amúgy nem érdekel, de talán másokat igen, adakozóan indul ez a nap, biztosan szar lesz a közepe felé - úgy déltájt állandóan beragadok a semmihez közelítve, de soha el nem érve az áhított megsemmisülést, szóval, akiket érdekel és szereti a leskelődést és fele annyira szomorú mint Ez, nézzen bele a felvétel elejébe is. Rendben, az emlékezés lezáródott, amúgy sincs semmi közöm ehhez a kultúrkörhöz, testidegen és ijesztő vagyok és nem vagyok teljesen elégedett ezzel a keksszel, amit rágok, pedig van rajta tökmag, olyan szép, olajosan zöld kullancskákat formázó testminták, szezámmag hangyákkal, én rágok, ők sikoltozva menekülnének a keksz barázdált felszíne alá, de nem tudják átfúrni a hasfalamat. átugrom ezt a szakaszt.
David Scanavino, Untitled (Rope Cast), 2009. Plaster, Installed on black floor link
eléggé letisztult, kerestem ma, valami oka csak lehet, ok nélkül nem szoktak keresgélni, talán megrémülhettem valamitől, okot kell felmutassak, magam előtt tartva, mint egy áldozatot, vagy a disznók a megváltójukat, túl arrogáns az a fene nagy önbizalmatok, egy kollektív őrület részesei lehetünk, kilép az ajtón, belép a képbe, köszörüli a torkát - ahogy szokták volt, kis gunyoros mosoly, az ellenségeknek címezve, ebből mindenki tudja - összetartoznak, én hátul guggolok és épp szarok, hát ez micsoda viselkedés, kérem szépen? ostobaság.
Jess Fuller, Jellie Zine, 2008-2012, complimentary issue, hand cut, washed, dyed and painted,
2,000+ pages link
térkitöltő szöveg térkitöltő szöveg térkitöltő szöveg térkitöltő szöveg térkitöltő szöveg térkitöltő szöveg térkitöltő szöveg térkitöltő szöveg térkitöltő szöveg térkitöltő szöveg térkitöltő szöveg térkitöltő szöveg
Viktor Kopp, Chocolate, 2009, Oil on Canvas
térkitöltő szöveg térkitöltő szöveg térkitöltő szöveg térkitöltő szöveg térkitöltő szöveg térkitöltő szöveg térkitöltő szöveg térkitöltő szöveg
Andy Warhol, Shadow (Black/Pink), 1978, silkscreen and acrylic on canvas
valahogy nehéz elhinnem, hogy ez a sok háj ez rajtam nőtt, ezt mesélte tegnap délután, szomorú volt. ez teljesen zavart. zavarodott. eléggé leszarom. eléggé? kyrsti. dagi csípője és butuska arca minden nap köveket rak a zoknimba, persze csak képletesen, érted, mint a bociboci-tarka, ez is csak úgy ott hever, ha akarod úgy teszel mintha értenéd, ha akarod nem, kihagyni a mértéktelen szavakat, ez a terv mára
Psychic TV - "Have Mercy"
a végére mindig elfogynak a betűk, egy fura háromszöget zárok, éket.
ok.
"akkor, egyedül a kibaszott szarral szemben." - gondolta a műanyagkatona és elgurult.
akkor, néhány korai psziche-de-likus lik a halló, két halló-hallózás között, a reklámkisasszony, mosoly, hogy vagy? nah, nem írok félre ennyire, vicces, ahogy a pszichedelikus hangzás giccses mázat von a semmiségek köré, és, hogy gyakorlatilag ma ugyanezek a cincogások kerülnek a populáris-eredeti (tudod, klubkoncertok, senki, vagy alig ismerik, wow) giccsaprádéba, az életérzés is uanaz, valamivel elterelik az egy figyelmét, levágják a kanyarokat, vagy épp adnak hozzá néhány újabbat, és ez olyan bizsergi bizsergetős. nah, ok. fájnak a bordáim, rámült egy nagypicsájú masszőrnő, a földön feküdt Ez, Az meg gyömöszölt - piros pettyes bugyiban?
Kak - Kak-Ola, Rain, single version, 1968
másik
Lift, Trippin' Over The Rainbow, 1974
igen, hat óra kilenc, öltözni kell, vár az arcon fos-spriccelés, Deborah és Vicky na és Steven nyomorult arckifejezései, pumm.
No comments:
Post a Comment