Valami nagyon csendessé teszi a mai napot, langy van és sárgás zöldek az ablakom előtt álló nyírfa levelei - mozognak, elbűvölnek, ezért érdekes a szín, mert villogva váltakozik az elöl-hátul --- és ennyi.
a. kiment a kiskertbe, errefelé, ez a fajta "kis" kert a házak előtti benövényesített rész, főleg olyan növényeknek tartják fent, amelyeket nem esznek meg.
tegnap írt J., csak néhány szó volt az egész, ezt játsszuk: évente kétszer írnak egymásnak, négy-öt mondatot, ebből mindketten tudják, hogy a másik még él valahol, mondhatni, hogy megnyugtató célzattal - pedig lenne mit mondani egymásnak, talán majd télen.
két modem is villog az asztalomon, a TP-LINK természetesen nem modem, de annak nézett ki, ezért velem tarthat a mennyezetre, ott szoktam ugyanis lógni, a hóhérok elől oda a legjobb elbújni, ők ugyanis csak lefelé és előre látnak a fejükre erősített gátló-szerkentyű miatt, így tudják, nem tesznek semmit, ami felesleges.
fáradt voltam, biztosan a tegnapi semmittevés miatt, éjjel végig aludtam, csak egyszer ébredtem fel arra, hogy valaki áll az ágyam mellett és azt várja, hogy ránézzek, de tudtam, hogy a hóhérok egyike, így úgy tettem, mintha aludnék - nah, természetesen csak álmodtam az egészet, hiszen tudjuk, hogy hóhérok, ebben a faluban, manapság, már nincsenek. csak a jelenség, a forma és a képzelet az, ami működteti az efféle elgondolásokat.
Azelőtt Haim Steinbach legutolsó munkáit nézegettem. Ezelőtt pedig másokét, de a nevek valahogy soha nem maradnak meg, elfelejtem őket, irigylem a névmániásokat, akik szinte perverz módon, mindent megjegyeznek - és használni is tudják ezt a képességet.
Haim Steinbach, See, 2011
Installation comprising (a) framed silkscreen print on wallpaper (b) metal studs, wallboard (link)
Érdekes. Szinte csak nézelődök. Rámutatni arra? Amire már évtizedek óta rámutat minden kétkedő? Újra és újra? Mint a Művészet vége féle elméletek és ezeknek láncolatai? Nem tudom, hogy érdekel-e még ez az egész, azt sem értem, hogy, hogy, hogy miért kellene valaminek véget érnie - ami csak van, illetve, mivel a végét várod: már csak "lenne", de nem lehet, mert nem érdekel senkit a jelen-léte, a valódi akarta, tudata, anyagai ----, miért kellene megszakadnia - ha rámutatnak: "ez utánzás", és vajon az öncélúság és a forradalmiság képzetei, ellentmondanak? hol érnek ezek össze - mitől válik valami forradalommá és mitől lesz szobadísz - a kettő, nem különálló, hiszen nagyon sok vér, levágott fej, legyilkolt és legyilkoló, bűnöző és ennek ellentéte (?))) lesz hálószoba-dísz, vagy póló-nyomat --- ez evidencia, régóta, nem erről van szó - csak a folyamatról, mert nincs kibogozva teljesen, nekem úgy tűnik, hogy a létrehozók jellembéli eltéréseiből fakadnak ezek a különbségek, utak és sorsok - nyilván, vagy még ennyi sem? Teljesen mellékes? Nem értem, hogy miért kellene különbségeket tennem, csak megteszem - kategorizálok, pedig nem akarom. Én csak az anyagot, formát szeretném nézegetni és rácsodálkozni a vélt, kapott: mondandóra - nem dobozolnék, nem rendeznék, nem fiókoznék, mert szinte minden esetben van ott, belül valamilyen aprócska dolog, amit elkerülte a figyelmemet és emiatt, később, majd, esetleg: szégyenkezhetek és magyarázkodhatok.
Lee Relvas, Rind at Blasting Voice, NYC, 2012
legyen meglepetés...
kicsit zavaros a koncepció? nohát. nohát. nem gondolták volna. talán át kellene olvasnod elölről és el kellene olvasni a használati útmutatókat is a gyógyszeres dobozok hátulján, arról ami történhet velem?
No comments:
Post a Comment