képek, betűk

"az sem volt igaz, hogy Párizs volt a művészet központja, legalábbis így nem" - mondja félénken p. én nem tudok figyelni, mert épp lábkörmöt nyírok, erősen koncentrálnom kell a megfelelő kerekség eléréséhez, de hamarosan babba abba fogom hagyni és akkor majd alulról felfelé ránézek - pontosan követve a körömívet, hogy az egész őrület teljesen harmóniában legyen, bólintok majd, ez lesz az az egyetértéses bólintás, tudod, amikor a többi szereplő ebből a jelből majd tudni véli: velük vagy, nem hagyod el őket a bajban, vagy egyéb erkölcsi és morális tekerőzések közepette, megpróbáltok majd értelmet magyarázni az egész, szánalmas, értelmetlen életetekbe, egy punában csárdáltok és élveztek el, vagy ők-ti-mi magatu tuk-tuk (az emberevők jönnek, pénisz kupakjaik ágaskodva törnek felém, az első fejbevág betöri a koponyámat) lesztek az a vagina, amelyik a legtöbb utódot pottyantja ki --- nincs harag, ne legyél közönséges és tahó, inkább kedves és pajkos; hidd azt, hogy az ellenség az valóban létezik és ha úgy akarod, ha összefogtok, akkor majd a lábvízben fog fuldokolni, vagy megeszik az ordasok, mint a ráolvasás, tömegpszichózis, kilépek -- de mi legyőzzük őket és a barátokat is, ez utóbbiakat még inkább, előre engedve oké. - szóval, ennyire erőteljesen biztosan nem, volt központosítva a század-elő képzőművészete, de valamivel meg kell tölteni a könyveket, valamiből tanulni kell az embereknek, könyörgöm, ne légy gonosz fiúcska, aki titkon lyukat csinál a nadrágja zsebében, ezen a likon áthúzza a félig merev péniszét és így járkál körbe-körbe az osztályteremben, lányoknak tökmagot, cukorkát, áldást kínálgatva "vegyétek ki a zsebemből", mert ő ugye most épp nem tud belenyúlni, mert tele van könyvekkel, füzetekkel mindkét keze, belenyúlnak, sikoly, az bezár, az gyermeteg - kellene valamilyen felnőtties felnőttes téma, mondjuk a Sors, vagy az utazás, megérkezés és ezeknek ezerféle parafrázisa, hogy élvezhess --- ó, vagy epigramma, rólad, ahogy túladagoltad magad cseresznyelevél főzettel, baszok rám, azt hiszem egyre közelebb vagyok az öngyilkossághoz, de ezt a keveset még teljes őrületben töltöm, huszonhat kibaszott élet verzióval, vagy negyvenkettővel, jelentéktelen információ, nah, meg még meg mag az áthelyeződések, az érkezések, a menekülők - nem tudom, erről sincs pontos térképszerű ábra (kellene rajzolni egyet?), ahol az emberek mozgását figyelhetnénk (látni lehetne rajta, ahogy Kandinszkij felébredt azon az emlékezetes napon, elmélázva felhúzta az alsógatyáját, felrakta a szemüvegét és elindult valamerre, de majd este, mi már tudjuk, hogy meg fogja látni azt a bizonyos, fejjel lefelé fordított képet, amiből aztán megszületett az az izé? naaaa, tudod mi! ugye tudod? itt a nyelvemen van a neve, de nem ugrik ki! ejj, ejj!), akkor, tehát, így fel lehetne rajzolni ezt az egészet - nade minek is?, ahogy pl. a 20. század első felében és a tizenkilencedik végén sorban érzekzetek, mindenféle ketrecekből: Oroszország, Spanyolország, Németország, Csehország és még sorolhatnám --- sorban egymástól először függetlenül, majd összegabalyodva - majd később át a tengeren. de nem mindenki. és ot is voltak és közben, mások, máshol, már mást csináltak - a dolgok ugyanis szinte soha nem egymás után, hanem egymással egyidőben történnek, és ma? ma nincs központ, és nem is mondaná senki, hogy van, de ma csak a pénz fontos, a sikert csak ebben mérhetjük, előbb-utóbb előkerül, ha nem, akkor feledésbe merül és értéktelen --- ne hazudj, csak a mániákus központosítók, akik akkor is rendszereket vizionálnak, ha semmi eszközük nincs a folyamatok valódi megfigyelésére, akkor is messzemenő következtetéseket vonnak le, ha semmi másra nem tudnak támaszkodni, csak másod és harmad lag os for rások ra és segglikakra akra csakra bakra makra makró szerkó szar kő ésatöbbi. Érdekes, unalmamban ógörök verseket olvasgattam, szeretem, mert az olvasásuk után, mindig azt érzem, hogy mindenféle felosztása a művészetnek, röhejes és gyerekes. A modern-ség-en mint fogalmon, és ahogyan azt egyesek használják - mintha még elő lenne... pedig egyenesen sikítva, röhögök, rajta - ilyen lesz, mivel a "mihez képest"-ek annyira nyilvánvalóan át és át szövik az egészet, hogy aki ennek ellenére, elkezd mesterséges határvonalakat húzogatni, az megérdemli a kiröhögést? Nekem a kedvenc játékom továbbra is a Ketreceimből való meglógás, esténként megszökni, elfelejteni, hogy van anyanyelvem, nemzetem, kultúrám, fajom, magom, hajszínem, nemem és a többi iszonyan fárasztó baromságot és ezek nélkül, csak sétálgatni fel s alá és olyannak lenni, amihez épp kedvem van, és addig maradni úgy, amíg jól esik. Másokat nem buzdítok ugyanerre, mert minek? A legtöbben túl ostobák ehhez? Kellenek a rácsok, a bilincsek és a nagyfaszú alfahímek böfögése a kiserdőből? Nah, talán, igen.


"Dőzsölj vélem, igyál, Melanipposz! - e szó, mi ez?
Azt várod, hogy a tiszta, derűs napot újra lásd,

hogyha túl vagy az Akherón zordcsobogásu, mély
árján? Ej, ne gyötörd ma e nagy titokért magad!"

(részlet Alkaiosz Vigadj, amíg élsz c. verséből)

Persze, Akherón - keressük a térképen, sürgősen, hol az a nyamvadt folyó???? Nem mintha számítana, bármit találsz, megfelelő lesz, mert ha át kell rajta kelned, akkor már valószínűleg teljesen mindegy lesz a folyás sebessége, éppen úgy, mint a GPS koordinátái. Mennyire érdekes, hogy ez is fontos lehet -- Kharón egy tinilány, a fekete köpenye alatt borotvált punci és kék körömfesték és különben is ki akarna ma révész lenni? Nem korszerű, elveszik az ereje, ezért kell a 3D és a vér? Honnan, hová -- csak a pénz? Miért is ne? Hmm. Megyek a Tescóba, milyen jó lenne ha a világ összes természetes, növényi kábítószerét legalizálnák, bemehetnél a Tescóba és pénzért, orvosi felügyelet mellett, megvehetnéd azt amit akarsz, beülnél egy terembe és nyugodtan kipróbálhatnád? Oké, tudom a legtöbbhöz semmi szükség orvosra, ez csak a hivatalosság miatt kell? Szóval, erről ennyi, most csak paradicsomot kell vennem és lil a hagy mát, a vegán görög salátámhoz, amit estig érlelni fogok a hűtőben.