képek, betűk

Tuesday, 6 August 2013

"a pszichedélia mint ipar, eléggé halott műfajnak tűnik a számomra üüüü" - ez erős? és egyáltalán, miért lenne ez más mint bármi más - főleg a kortárs művészetben, ahol az ötvözés eléggé erőteljesen jelen van - ez vajon miért ne lenne, "én mégis úgy látom, egyre kevésbé fontos, egyre inkább a háttlérbe szorul" -- ez jó, vagy rossz? így érted? mármint értékelni szeretnéd, vagy neked személyesen hiányzik? "ma már nem sok értelme van ezzel foglalkozni, habár, természetesen újra és újra "reneszánsz ciklusait" - véli p. a pásztor, j. válaszol: "én úgy látom, hogy meglepően sok helyen kerül elő, mint eszköz, különösen ha figyelembe veszed azt is, hogy a virtualitás - ami ma már teljesen hétköznapi, erősen épít a pszichedelikus eszközöket is használó művészek gondolataira --- sőt, az inforamtika űttőrői közül nagyon sokan, akik gyakorlatilag létrehozták a mai vizualitást és ikonográfiát, ..... ide kellene valami frappáns érv -- de belevágtam egy kést a kezembe, így az okoskodás abba maradt?" - szóval, az alkotás, a psziché: delírium; kivetítés - a szokásos formákban --- mondja lekezelően p., épp a zoknija felhúzása közben, ragacsos ujjakkal, --- folytatván: "éppen úgy," ahogyan a hatvanas években sem volt egyértelmű és egysíkú, hiszen a magas művészetben már sokkal korábban kísérleteztek különféle tudatmódosítókkal - azután, amikor átszivárgott a populárisabb rétegbe, hirtelen népszerű lett, (ELTELT NEGYVEN PERC ÉS MI LETT?) előmásztak a guruk, Timothy Leary örült, hogy pénzt kereshet és áldást oszthat." - mesélte mr. nagycock arkangyal, miközben reggeli zöld teáját szürcsölgette. ez egy emléknap féle szerűség lehetne. ha nem ébredtem volna ennyire korán, ami egyrészről jót is jelent, mert talán visszaállt az élet-ritmusom (mi volt az? nem is emlékszek rá, csak össze-vissza dumálok?), korán feküdni, korán kelni, hajnalban szaladni, fekvőtámasz, maszturbáció és zuhanyzás --- néha felcserőlédnek a dolgok, mint valami szerelvények, ki-be tolhatóak, panelekből áll a jellemem? már csak lenni kéne. szánalmas nyafogás? (ELTELT NEGYVEN ÉV ÉS MI LETT?)

késő-tinédzser korszakom végéhez érkeztem, mostantól felnőtt leszek, szakállal és bankhitellel.

hajnali három óra tizennyolc és micsoda dolog, hogy ilyeneket hallgatok, és ha lenne LSD a Tescóban, biztosan bevásárolnék belőle, legjobb lenne ha olyan formában árulnák, mint a nikotintapasz, felragasztanám és egész nap szivárogna befelé, ugye Timothy? ez tetszene? te szerencsétlen, vigyorgós gazember, nevetek.

Janis Joplin, Big Brother And The Holding Company - Piece Of My Heart, 1968

"Peter Max jó pénzért átfestené az óvszereidet, fogszabályzódat, magánrepülődet - amit akarsz, csak fizess és nevess, tőlem- vigaszt nem kaphatsz, (hová a tökömbe tűnt a sok hippi?) de színes tárgyaidat ölelgetve, boldogan ringhatnál a szabálytalanságok tengerén, na persze --- növekedjünk, egészen gömböc formájúra, mint egy pukizós lufi - lyukacskával alul, ami néha szelel, máskor betömetik, ohh, hiszen, egészen rendesen nevelegetve lettünk, kötelességtudóra farigcsáltak a szülők, nagyszülők, "csak mindig legyen elvégezve a dolgod!" - sőt, nevelve - ha úgy tetszik, hogy majd mi is tovább neveljük az utódokat? ó, egek - a szaporodás, még szerencse, hogy semmi értelme már az egésznek" - mondta T. kicsit keserűen, majd felhúzott szemöldökkel folytatta a magánbeszélgetését - "ok, akkor énekelünk, egyszerű szőrtelen majomként, szeretünk szenvedni, kínozni, attól függúen, hogy kivel állunk szemben, mert embernek lenni - csupa szadizmus és mazochizmus (ó, freudiánus megközelítésként, legalábbis jól hangzik, száz éve még be is jött volna, de ma már csak csapdaként használatos), magyarázzák a Felnőtt Urak és ahol nem látja őket senki, olykor a legszörnyebb szörnyetegekké változnak, de amint rájuk vetül a fény, mosolyognak és kedvesen búgnak" ---- gágágágágá, "nah, ez eléggé moralizálós?" - motyogta maga elé Timothy, miközben ujjaival a térdén dobolt, ami meglepett - hiszen, úgy tűnt, hogy T. ideges, ami szokatlan volt, mert máskor mindig olyan nyugodtnak tűnt, mint akit semmi nem tud kimozdítani a helyéről, ő szilárd, ő úzik, mint aki mindig a fák alatt ücsörög, békét sugároz, a testében fortyogó savas tavaktól talán kicsit gátlástalanabb a szokásosnál, de tulajdonképpen ártalamtlan, mint egy cserebogár? bugyitlan agyatlan ribanc vagyok. "nedves vagy már?" - kérdezgette folyamatosan, álló uborkáját a combjához nyomkodta, lihegett is?

a késői neo-pszichedelia egyik érdekes zárványa, nem nagyon tudtam a punk beütést és a szomorú életérzést hová tenni, abban azonban biztos vagyok, "LÁZADÁS APUCI DERÉKSZÍJA ELLEN" - kiabálja, "azért csináltad, hogy kicsit később, ájtatosságba csapjon át ez a nugát csokis szenvedély?" - mondja kuncogva B., így, úgy, "érdekes dolgok ezek." - közhelykedik a tangabugyis aggszűz, "korábban, az egyik dalukban, The Jesus And Mary Chain - Jesus Fuck eléggé szomorúan, szinte csalódottan lázadoztak?" - meséli B., közben törölgeti a száját, a borostái mint mezők, sebeket takargatnak? (ELTELT NEGYVENEZER HÓNAP ÉS MI LETT?)

The Brian Jonestown Massacre, Straight Up And Down

ARCÁTALAKSJDj

"a könnyűzene nagyon vicces, 95%-a mérhetetlenül szar." - a maradék 5% meg olyan, hogy ffffffffffffff hogy nem nagyon lehet a könnyűzene fiókba rakni. --- kuncogja a., erre G.B. felhördül, és emelet hangon közli, hogy szerinte nincs könnyű és nehéz zene, csak zene, majd kirohan, persze ettől mindenki AAAAAAAAlma???? szipogni kezd. szegény jó G.B. biztosan túl sokat olvasta FNtől a tragédia születését és a magasztosságot összekeverte a szent őrülettel, azt hitte, hogy lefelé kell fúrni, közben pedig nem. Az túl félelmetes lenne? össze-vissza. "csak a pénz számíthat!" - gondolja. általában ez a végkövetkeztetés - közvetlenül, valami félig ezoterikus, ál-morális, innen-onnan összeolvasott pszichologizálós faszkodásba csapó felnőttkor, hártyagyulladásos okító ujjacskákkal. üresség. remélem ez az üresség átlátszik a hálóruhámon is.