képek, betűk

most kicsit több időm van - mihez képest - "a szokásoshoz képest?" - kérdi a. Nem akarnék elaprózódó válaszokat adni, csak ahogyan, amiképpen leírom a betűimet, képzem a szavakat - néha úgy érzem, hogy némlyik szó olyan jelentés-töltéssel bírhat, ami szükségszerűen belekerül a szöveg értelmezési tartományába (Derrida, Derrida, Derrida, Derrida????? nem megmondta???) - egy olyan verziót hoz létre a jelentés-változatok közt, ami akár több dimenziós textúrát is adhat egy alapvetően dimenziótlan (na persze...nevetek) eszköznek, csupán az értelmezési tartományokon belül, úgy, hogy hangos felolvasás, szavalás, hangköltészet és egyebek nem kerültek a képbe, ez mind csak a szavak alap tulajdonsága - ezért nem kellene írni és olvasni, hanem csak dugni?, "ezért megpróbáltam" --- kérdezte Nagyseggű Mammi lapátolás közben, én meg csak vigyorgok. a szokásos. MINDEN legyen --- kékalma?
"Dan Graham interjút néztem, ismered a Beyond című munkáját?" - kérdezte a. fsd. nyilván. ő mindent ismer. meghökkenek. nincs nyelvem. mint általában egyedül maradok: nincs is semmi fontos, ami eszembe juthatna - de minek a sok fontosság? kinek jó az?

Lawrence Weiner: SCATTERED MATTER BROUGHT TO AN ASCERTAINABLE DENSITY WITH THE WEIGHT OF THE WORLD CUSPED, 2007

nem sok helyem maradt. "száműzött vagyok?" - kérdezgetem, de akkora a csend, hogy még egy elképzelt válasz sem érkezik, sehonnan, csak az emberek nyüzsgését érzékelem, a tömeg újabban megnyugtat, a barátok újabban megijesztenek. szamárköhögés és fojtogatós szex? gyerekbetegségeid?

Bal kép: Jana Euler (b. 1982), How to be more than one without turning europe back to fascism, 2012. Acrylic and oil on canvas, 65 x 39.4 in. (165 × 100 cm).

Jobbra: Stewart Uoo, Don’t Touch Me (Oil Spill), 2012. Polyurethane resin, ink, epoxy, wires, clothing, acrylic nails, accessories, ferrofluid, razor wire, hair, steel ball bearings, eyelashes, vinyl, insects, 63 × 16 × 45 in. (160 × 40.6 × 114.3 cm).

ugye? nehéz elvonatkoztatni és nem ítélkezni. nem kívánni a bűnösök bűnhődését, nem mutogatni, kavarni, vartyogni és nem összecsapni a tenyeret, csodálkozva - mintha mi soha nem röfögnénk, a tiszta tudat  ----  nem létező, hamissága, valamennyire a torkomon köt ki. elaludtam közben. azon kaptam magam, hogy horkolok.

 

Martha Rosler: Semiotics of the Kitchen 

ez a végem, ez a vállam, rám fekszik a mennyezet hatalmas teste, fáj. ...és alszom egyet a délutáni hőségben, közben nem gondolok semmire.