megint ez a befülledt, unalmas vasárnap. már gyerekként is legszívesebben átaludtam a vasárnapokat, ez azóta is így van. múljon, tűnjön. viszont, ha jól emlékszem, akkor a jövő héten három napos hétvége lesz. Legyen már vége ennek a nyavalyás, főtt étel szagú, szirénázós, sétafikálós kibaszott vasárnapnak.
ahhh, valaki, egy blogban, valahol épp Paul Delvaux munkáival foglalkozik, vagy csak álmodtam, már nem tudom, nem vagyok magadnál, vérfasz, szal, amikor először láttam a munkáit, évekkel ezelőtt, egy kicsit zavartak azok - valami fura anti-dekadens pszeudo-eleganica? nagy szemű, hússzínű és lenge lányok, fiúk, deréktól felfelé ----- azért sokszor jobb, mint a kortársai közül sok ismertebbé vált csóka, szal, zavart - ez a lényeg, épp úgy zavartak a képei, mint Dali, vagy Giorgio de Chirico munkái, mert nagyon ingadozó a gondolatiságuk színvonala? tököm tudja. általában egy erős, eredeti gondolatsorra épült fiatalkori indulás és tényleg figyelemreméltó kezdés után, szánalmas végjátékba torkollt bele a történetük. Legalábbis Dalinál mindenképpen, az ő munkáit a 30-as évek első feléig tudom valamennyire komolyan venni - de már itt is eléggé ingadozó a gondolatisága színvonala és megújulási képessége - inkább valamiféle negatív? ostoba? olyan Roger Scruton féle, idegesítően buta? na nem, annál azért sokkal magasröptűbb, de negatív irányú konzervativizmus felszínes masszája veszi át a korai képzettársítások és eredeti álom-megfigyelések helyét, és egyre jobban belecsúszik a butuska és vicces ál-pszichologizálásba, a technikai megoldásait pedig valamiféle bugyuta alkímia majmolás veszi át, mintha a festéstechnika lóhúgyról, disznóepéről és macskagyökérről szólna... és egyre inkább az öncélúság az ami látható a munkáin, a gondolatisága pedig egyre közhelyszerűbb és giccsesebb - íme a média-ripacs egyik első prototípusa Dali úr, aki millió képzőművészeti analfabéta kedvenc "festője" lett. Giorgio de Chirico-nak pedig még ennél is szűkebb az az alkotói korszaka, ami még nem önmaga, vagy mások utánzása, ömlengés, önhittség - számomra rémisztő dolog. hagyjuk. Persze, a lényeg, szóval Paul Delvaux más, érdemes jobban megismerni a munkáit, én sajnos túl sok utánzást látok bennük, de nem akarom kritizálni, csak engem zavar. Ezt nem tagadom. René Magritte-nak (ne kérdezd, hogy ő hogyan került ide... nem tudom, talán PD munkáiról jutottak eszembe, igen, valószínűleg, automatiksuan eljött belőlem, pedig eredetileg nem is gondoltam rá, nohát - ilyen az agy, nem tehetek róla?))))) sksksksk szóval, neki legtöbbször sikerült átlépnie önmaga árnyékát, néha pedig nem, de az ő munkái időtállóak - szerintem legalábbis azok. A nagyobbik részük mindenképpen. Érdekes életutak. Mennyi ítélet csapódhat le néhány gondolatban és milyen változóak, pörögnek, morognak, böfögnek és arcon szellentenek --- ki tudja mit gondoltam róluk/bármiről tizenöt éve? És mit fogok tizenhárom év múlva? És ez még csak nem is tűnik fontosnak, hiszen bármilyen apróság építhet és rombolhat?
"Régi szép idők", helyett: "régi röhejes énjeim", helyett "olyan volt minden amilyen"? bölcsességnek álcázott gyávaság? Egyszer, emlékszem: amikor még érdekeltek ezek a dolgok, mármint komolyan. Ma már csak amolyan butuska merengés ez az egész. De jól esik, olyan mint a maszturbáció, elgondolod, hogy érzed a festékszagot, hogy megfoghatod a megszáradt festékréteget és érezheted a textúrákat. Kellemes. fldakl sdjf éakdjl féalkjsdéflkajsdé lfkja délfjk aésdlkfj aélj na húzzál haza a francba.
Rene Magritte, The Explanation, Wine Bottle And Carrot
neki talán sikerült átlépnie önmagán.
de néha azt hiszem, hogy már semmi sem biztos, és a legtöbb gondolatunk nem a valóságtól függ, hanem a képzelgéstől, amit a bennünket ért mindenféle hatás mozgat ide-oda.
hangosság. csendet akarok.
ezért ezt hallgatom?
John Frusciante - Smile From The Streets You Hold
nini.
valaki kopog, talán j.?
No comments:
Post a Comment