képek, betűk

még van egy teljes órám addig, amíg el kell indulnom a reptérre v. elé, ma érkezik haza, valószínűleg taxival kell majd visszajönni, vonattal csak három megállónyira van, és most nem nagyon tudom, hogy mi fog következni, csak leírtam - gyakran zavar, hogy hasonló szituációkra ugyanazokat a szavakat használom, mint egy régebben történt, hasonlóra, jó lenne, ha mindig újabb és újabb szavakkal tudnánk kifejezni a történéseket, és persze mások meg is értenék, mert enélkül az értés nélkül, természetesen most is megtehetném, hogy mindig másféle hangokat adok ki, vagy írás közben egészen egyszerűen újabb és ájaa shshskd gyártok? régen nézegettelek, túl régen, ahhoz, hogy bűntudat nélkül tudjak, bármit is mondani, a beszélgetések üresek, unom. kora tavasz, szinte. szégyellem a rövidnadrágomat, rettegve néztem körül, nem néznek-e, de nem figyelt senki. néhány képet szeretnék, csak utalásnak --- hogy ne felejtsem el, hogy létezem, most nem is néztem mást, csak azt, hogy érdekel-e, vagy sem -- a megvalósítás, kerek bája, a kicsit gyermeki, a színes, a vad - amit keresek, nem irányítottan, hanem első ránézésre, az én szeret-nem szeret párosom

Kenny Scharf

Bear Jungle, 2010

oil, acrylic, and enamel on canvas

ezek után még volt merszem Shepard Fairey munkáihoz is, nah, újra a politika témaköre, nem engedek a csábításnak, jó lenne? vajon mi a tényleges különbség egy virágos rét és egy politikai csendélet közt? az utóbbinál gyakran vörös a háttér, ki tudja miért? butaság. csak provokálok, de úgysem figyelsz - ahogyan én sem, csak kényszeresen, úgy teszek, mintha érdekelne a művészet, de valójában leszarom, már régóta hidegen hagy? akkor is.  nyilván. Bansky óta minden anoním betegre akarja keresni magát? A hírnév? Ó, jaj a szoksásos történet? Csak ennyi? És most akkor ítéletet hirdetünk? Pörögnek a dobok, csattognak a bakancsok az aszfalton? Inkább a körbenézés?

George Spencer, Untitled 1 (Boxer), 2010

a különböző részek és korszakok a lehető legváltozatosabban nem érdekelnek, az egyikre csak a vállamat vonogatom, a másikra az orromat húzom, van amelyikre gyorsan pislogni kezdek, majd nyálzani és üvöltve elalszok, rángó szemhéjjal? nehéz körbeírni. soha nem értettem az ellenállásomat és a ellenállás által fenntartott, háttérben meghúzódó, beteges érdeklődést a képek, formák és színek iránt, soha nem ismerném be, hogy minden egyes kép borzongató a számomra, de csak ha van benne gondolat, akármilyen, nem érdekel mi az, csak játsszon velem, egy Mondirian épp annyira jó a játékhoz, mint ahogyan Pollock, vagy egy frissen mázolt kerítés - ha van benne játék, egy frissen festett vascső, vagy oszlop illata, textúrája és színe is lehet megkapó? engeded? engedik? hagyom, legyintek? remélem nem olvassa a baromságaimat senki? igen, azt hiszem.

Tom Wesselmann, Still Life #30, 1963

Egészen pontosan tudom, hogy mi a kaland egy képben, de teljesen felesleges arra törekednem, hogy megfogalmazzam? Az egészet azzal kellene kezdeni, hogy nem számít, hogy élőben látom-e, vagy csak egy másolatot, például az interneten. A gondolatnak teljesen mindegy. Persze, ha közelről láthatom, az még inkább lehetővé teszi a befogadást, megértést, engem elsősorban a textúrák érdekelnek - utoljára a Monet kiállításon, a liverpooli Tate-ban éreztem azt az örömet, amit egy festmény textúrája okozni képes - ezt egy másolat soha nem tudja visszaadni? Valószínűleg? Sem? Hagyom. Ez túl személyes? Mindig könnyekig meghatódok, amikor egy-egy hősöm által készített munkát először láthatok élőben, más és más érzés, de olyankor úgy érzem, hogy talán mégiscsak létezik értelem? De mi van, ha csak kitaláció az egész? És ez az egész nem is létezik, csak perverz művészettörténészek kitalációja? Ha minden képzőművész-hősöm csak egy-egy profil, amit azért hoztak létre, hogy kísérteletezzenek velem? Erre mit lépjek? Nevetés. Az olyan kalandorokat mint Jasper Johns - nehezen találhatnának ki ennyire tökéletesre? Ki tudhatja? 

Kasimir Malevich, Study for Portrait of a Peasant

ilyenek az álmok? valójában semmit nem mondanak, akár ott állhatsz az ágyam mellett egy véres baltával - semmit nem jelent, az sem, hidegen hagy, nevetséges történetünk nevetségesen továbbszőve, nevetséges szereplőkkel - hahaházzunk reggelig?

indulok. vonat. reptér. pimpam-pim-pam.

elnéztem az órát, csak egy óra múlva kell indulnom. nagyszerű.