képek, betűk

arra: j. mesélte, hogy Izland az egyik kedvenc helye beleonórának, aki nagyon sokat kutatta a délföldi művészek különféle lenyomatait a jura rétegekben, talán a kérgek elrendeződése és a finom struktúrák, nincs pontos magyarázat.
erre: már megint felébredt éjjel három órakor, hason feküdt, kiszáradt szájjal és fájtak a bordái, nagyon kiszolgáltatott dolog mások előtt aludni, elég ha szuszogsz, ha egy picit horkolsz, szörnyülködés, szánalom és kuncogás lehet a megbecsülésből, undor a szeretetből.
kölni: túléltem ezt a másfél órát, most már négy óra tizennégy perc. és Ragnar Kjartansson zenebonáját hallgatom, elképzelek egy hideg, zuzmós macskakő borítású mólót, ahol a lábamat lógatva, a felszíni bogarakból csipegetnek. Ragnar Kjartansson érdekes színfolt a kortárs zenében, nekem néha túlságosan sok a ripacskodása és egy kicsit idegesít, de csak egy kicsit, mondhatni: valószínű, hogy csak most "idegesít", hogy ez csak a pillanatnyi hangulatomból fakad, mert máskor nem szokott zavarni. a múlt időben ez a műanyag kanna nem volt itt a lábamnál?
nem írhatok többet, figyel valaki a folyosó sötétjéből és ha folytatom, akkor megölhet.



Ragnar Kjartansson: An die Musik

a dolgaim lassan elromlanak, fura, amikor már nincs mit mondani, a művészet egy előző lépcsőfoknak tűnik, amikor még mindenáron cselekedni akartál és beszélni akartál a csendről, ahelyett, hogy csendben lettél volna, végleg.