Welcome!

This blog features my original works in the form of poems and texts that have not been published anywhere else. If you're interested in helping me publish them, please contact me via the contact form in the webpage's footer. Thank you.

Wednesday, 28 August 2013

vajon megsirathatsz-e valakiket, akikre haragudtál, aztán elmentek, ez csak egy buta kérdés. fool. butáskodás. azon gondolkodtam, hogy hogyan lehet a lehető legtisztábban, minden felesleges szó nélkül leírni egy eseményt. nem tervezem művészinek, próbálom elfojtani azokat az érzéseket, amelyek teret adnának a xxx...xxx.
csak formaság. csak formalitás. mint az élet. mint a halál?
ma észrevettem, illetve, nem így. ma éreztem, hogy a szőke, bongyor hajú Vickey-en eluralkodik az egzisztenciális félelem, ez mindig szánalmat ébreszt bennem.

Tegnap kaptam ezt a tollat, örültem neki nagyon.


Újra Mike Kelley, most épp azon fogok sajnálkozni, hogy lemaradtam az ez alatt a szöveg alatt lévő videón látható gyűjteményes kiállításról.



Mike Kelley by Stedelijk Museum Amsterdam

A megfelelő szavak hiányában, csak nézelődök. "Kiverni sincs kedvem." állapíthatnám meg, beburkolva idézőjelek közé, párbeszédnek álcázva a túl személyes gondolatokat, nehogy j. előmásszon a szekrényből és megbüntessen.

Mike Kelley munkáit nézve eszembe jutottak Christina Ramberg grafikái, valahogy összeillenek, szó sincs semmiféle közhelyes baromságról, mindketten önálló világot hoztak létre, egyszerűen csak a szellemiségben van átfedés.

A múltkor három hétig nem volt világítás a liftben, mindig attól féltem, hogy valaki jó ötletnek fogja tartani, hogy beleszarjon.

A sarokban, ami velem szemben van, össze van gyűrődve a tapéta. Itt minden lakásban tapéta van. Láttál már tapéta lemosó gépet, vagy helyesebben tapéta legőzölőt?

Annyiféle dolog elmúlik, szinte minden nap van valami amit el kell felejtenem. Legtöbbször csak évek múlva törnek elő a háttérbe préselt és ott rejtőzködő emlékek, mint mindenkinél, nyilván, de ez mellékes. "Az egyik másik arc, hang, szag emléke nagyon tud fájni." - szipogja p., de valaki hátulról belevág a koponyájába egy közepes méretű hentesbárdot.

De nem törődök vele túl sokat. A fejbevágás jó. Épp úgy fáj, ahogyan vágytam. Hogy gördülhessen akkor előre-hátra a nagy semmi. Ennek semmi értelme, próbálok valami fontosat kitalálni, de csak apró, jelentéktelen dolgok jutnak eszembe, mint a körömvágás, hogy ma reggel a WC mellett, a könyvemen egy apró fekete pók aludt, hogy jó volt az áfonya és, hogy ennék most szőlőt, ami ott van a konyhában, csak kellene belőlem egy kevésbé lusta másolat, aki kimegy érte és hajlandó lesz megmosni.

Akkor ezt most befejeztem mára.

No comments:

Post a Comment

Author & Copyright

Copyright © 2009-2023 J. Nemakar. All rights reserved. This notice asserts your legal ownership of the work and your exclusive right to reproduce, distribute, and publicly display it. Including the year of creation and your name helps identify you as the creator of the work, which can be important in the event of any legal disputes. By using this notice, you are putting others on notice that you are claiming copyright protection for your work and that they cannot use it without your permission. Minden jog fenntartva. Az oldalon található szövegek a saját munkáim. Szerzői jog védelme alatt állnak. További felhasználásuk nem engedélyezett.

Blog Archive

Followers