képek, betűk

Minden olyan amilyen,
Félig nyitott ajtó,
Itt fény,
A résben árnyék,
Mögötte sötét,
Az érzékszerveim szenzorok,
Tökéletlenségük elkeserítő,
Absztrakciókra hagyatkozom,
Számokat pörgetek,
Eközben száguldok a Földdel,
a Nap körül,
s együtt a Naprendszerrel,
közösen keringőzve,
a Sagittarius A*-t kerülgetve,
a Tejúttal együtt utazva,
a Lokális Galaxiscsoportban,
s annak részeként,
testvér galaxisokkal fényév milliókra
egymástól, mégis összefonódva
a Virgo Superclusterben táncolnak.
S így közösen haladva, tágulva,
a Laniakea Supercluster részeként,
mely a Pisces–Cetus szuperfüzér komplexumban -
a filamentek egyikében galaxis-klaszterek ezreivel
együtt száguldanak a térben,
Mindez oly óriási,
annyira elképzelhetetlenül hatalmas,
melyet ésszel fel sem érhetek.
S amíg ezt leírtam,
több ezer mérföldet utaztam az űrben,
Velük együtt,
az egész utazásunkból semmit
nem érezve, S mégis!
Oly csodálatos,
Annyira szép,
Ha érdemes valamit
Megkönnyezni, akkor
Az univerzum
valósága Az. 
Tudni, hogy
elképzelnem sem lehet,
mennyire apró,
törékeny vagyok.
Mégis belőlük születtem,
s míg létezni fog ez az univerzum:
összetartozunk.