Mit írhatnék rólad? Alkalom lettél volna? Ilyesmire
várakozni szoktak - sorakozva, ráncolt orrnyereggel.
Nálam jártál? Nem észleltelek, lépteid nyomtalanul
a naplementével érkeztek, fénnyel etetted volna az
éjt, ketrece elé heveredtél, kérdőn figyelted szemeit,
a sötét húsát, tudtad: csakis magához hasonlókat lát,
érzéketlensége nem rosszindulat. Magánya csupán
mint az ég, hold vagy szellő léte, Zárt doménjéből
képtelen észlelni a saját univerzumán kívül létezőt,
de illatodra emlékezett, kíváncsian hajolt hát feléd,
elhitte: az a vonal amit legelőször az arcodon látott
valóban mosoly volt. Komikus, neked szóló vonás,
s időtlennek hatott a szilikonként áttetsző bőrödön.
No comments:
Post a Comment