képek, betűk

Az eszméletért jöttem,
jó lenne innen átugrani a szemközti udvarba,
Nélkülözőkről, áldozatokról gondolkodtam, 

Olyanokról akiket épp gyilkol a cári sereg Herszonban.

Egyre gyakrabban - csak bámulok,
Budapest szürkéről-szürkére rakott monokróm virágzása,
Délutáni alkony libabőrből,
Az esőcseppek közt megbúvó titkok bogarászása.
Hasonló korok, közönséges emberek, szokványos tettek,
Imádják magukat, magabiztosak, véleményük van,
Propagandát termő gonoszság győztes léptei,
Az arcok kiszámítható gesztusai ráncokat teremnek,
Józanul és részegen is elvágyódok innen,
A villanykörték női csípőknek öltöznek,
Szeretnék egy űrhajót, célbolygó nélkül, csak úgy,

Anélkül, hogy átölelnélek, nem integetnék.
Lezárt vágyak - ezeknek már nincs emléke.
A Margit körutat járművek erőszakolják halálra,
Aszfaltszeleteket harapnak és vágnak belőle,
Alapítottam egy szabad országot,
mindig ott van ahol én,
fél méternyi a sugara és hordozható,
Nincs hivatalos nyelv,
Nincs nemzet,
Nincs pénznem,
se gazdaság,

vallások sincsenek,
hit sincs,
Bárkit befogadok,
Végül is karácsony van,
Egy a magát isten fiának képzelő
elmebeteg fiatalember születésnapja,
A villogó műanyag fenyők, 
giccs, pazarlás, emésztési zavarok,
legyilkolt állatok rituális megevése,
kínos percek - sorolhatnám, de 

lehetne inkább levegő nélküli csend,
a hanghullámok teljes hiánya,