képek, betűk

Napjaim, melyeken semmi nem jut eszembe,
jobbak mint ellenkezőik. Ilyenkor derűbe ájulok 
mielőtt másodszor is vér szivárogna a csapból,
miközben a szomszédok kúrásának áriáját rezgik
a csempék - irigykedni nem akarok, tiszteletben 
tartom örömeiket. A jobb napok gondolat-mentesek,
tárgytalanságuk rendben lévő, ürességük adomány,
közhelyként kezelik a kreativitást, ápolót rendelnek
indulataimhoz, hogy a Szorgos Szirénás baltájával
dühömből lefaragjon. Az efféle napok ablakokat
nyitnak a falakon, segítenek bámulni a háztetőket,
a sövény porhóval megszórt tetején a friss rügyeket,
hagyják, hogy olyan szenzor lehessek, mely nincs
az agytörzshöz kötve, szereptelenséget kölcsönözve
érzelmeket porolnak ki, vádakat törölnek. Ezeken
a napokon nem gondolok ismerősökre, szerelmekre.
Planck-időnyi múltam sincs - nem próbálnak terhelni
viccekkel, gondolataimat hagyják lelassulni, majd
mint egy szilánkokra tört lázmérő higany gömbjei,
szerteszét gurulnak, majd mélybe süllyedve a Föld
magjába olvadnak. Az ilyen napokon az aggódás
elillan, nem érzek a szorítást a fogsortól a járomcsont
felé sugárzó présből, elfogadom, hogy az eszmélet
szavakkal leírhatatlan. Ezek a napok magányosak,
ilyenkor a szavakat sem ismerem fel, az érzésekről
egy-egy étel íze mellett, esetleg az éji futásaim rókái,
meg a faágak közül világító macska-arcok derengenek.
A legjobb napok azok, melyeken egyáltalán nincsenek
gondolataim, nem érzem a folyamatos kételyt, ilyenkor
alkohol sem kell ahhoz, hogy a szüleim által kibelezett
önbizalmat egy fergeteges bohóc váltsa - aki magamat
is beleértve, minden evilági dolgon felhőtlenül kacag,
nem izgatják a nyomorult ál-kérdések, ostoba viccek,
mellőzi azt aki megalázná, mosolyogva faképnél hagyja,
miközben integetve távozik. Kedvelem az üres, hallgatag
napokat, amikor nem akarnak tőlem semmit, olyankor
eszembe sem jut, a dolgok értelme felett töprengeni,
ahogyan azon sem ki mit mi a francért csinált. Az ilyen
nap egy barátságosan megfogalmazott képeslap,
amelyet egy tengerparti városból küldtem
magamnak, az üresség nagyszerűségére emlékezvén.
"Üdv Onnan!  Azon a parton ücsörögtél,
miközben hűvös,
szorgos felhőujjak sós levegőt tördeltek a szádba,
a halászó sirályok tangózását nézted,
finoman pergő homokot
morzsolgattál lábujjaid közül,
majd tolakodó, mozgó árusok
jégkrémekkel sáncoltak körbe. De az üres napod gyógyított.
Könnyedén megúsztad, hogy őrültek akarjanak megváltani,
elkerültek a politikusok lelkesítő beszédei,
a lelassult hírek
végül teljesen elnémultak, azon a valószerűtlen napon
elkerültek a jó tanácsaikkal. Senki nem akart
alkalmazni,
kirúgni,
szeretni, elhalmozni, nem próbáltak meggyőzni, simogatni,
eladni, kiélvezni, megmagyarázni, esetleg büntetésből
megteremteni a hatodik napon és kipihenni a hetediken.
Aláírás:" a neved lekopott,  a víz feloldott, Te pedig idegen."