képek, betűk

Reményeimben létezhetne különb valóság,
Lehetnének újra évszakok, Tavaszi kikelet 
finomság - behintve napfénnyel, ragacsos
rügyekkel. Képzeletemben, élhető lehetne
a világ - ősszel, a szántókon túzokcsapatok,
tél végén hóvirág, ha elfáradnék aranyesők
csüngő fürtjei alá bújnék, illatozva mézelő,
haja közül, felhőket nézegetve égitestekről
ábrándoznék. Álmomban, minden lépéssel
jobbak lehetnénk - nem lopnának, ölnének,

hazudnának pénzért felnőttek. S esetleg ha

mégis? Saját gyermekeik szidnák meg őket,
Képzeltemben a Duna hűvös vizében állnék,
ihatnék - nem lenne mérgezett, nem okádnék,
lesném a nyurgapontyok jó reggelt szaltóit, 
a küszöket űző balinfalka forgóit - köveken
óvatosan lépegetve, vadvirágos ártéri réteket
fürkészve, meglesném a nádirigók ringatózó
fészkeit, s a buzogányos nádak előtti langy
vízen az aranykárászok szerelmes párjait,
álmodok - a valóságban valahol a távolban,
egy bérház konyhájának padlóján voltam,
a sötét udvar szemeit bámultam rettegve.
Ha egy más a valóságban lennénk, nyaram
delében, a ránk tűző napsütésben földutak 
bicikliznék, csodálva a barna kánya fészkét,
erős csőrét, szép tollait - ijedten vizslatnám
a zivatarfelhők közelgő arcait. Táncolnék
az esőben, villámok elől bújnék, s amikor
az eső már leverte a földutak összes porát,
a Nap újra nevetne, a víztükörön szitakötők
rezgő szárnyaival nekem tükrözne, végül a
narancssárga naplementi szellő estet hozva,
sással integetne. Másnap hajnalban kelve
a szomorúfüzek ingó végein a tegnapi eső
cseppjei - emlékeim, könnyeid lehetnének.
Gondolatban, bizony szebbet képzelnék,
tenyeredbe pergő homokot szórnék, alvás
előtt, a szürkületben kérném karolj belém,
elsétálnánk a titkos, magas parthoz, ahol
a lég partifecskéktől hangos, üregeik elé
telepednénk, röptüket együtt figyelnénk,
hangyát, legyet hoznának, élni és repülni
vágynának.  A mesénkben nem lennének
politikusok, Hataloméhes zsarnokok, S azt
a világot, ebben a sokféle őrült álomban,
a művészetek, tudomány jobban érdekelné
a cirkusznál, nem lenne propaganda, marketing,
gyorsan eladható, olcsó műanyag, Nem volna
korrupció, politika, hadsereg - mindenki az
tanulhatná amit a legjobban szeret. Kár, hogy 
ez egy olyan szomorú mese, melynek azért
lesz azonnal vége, mivel soha nem létezett
eleje. Éji tájak emlékeit nézem magamban,
jó lenne szeretni, egyenlőnek lenni ebben
a földi borzalomban, de sajnos nem lehet.