Mozartot hallgatok, közben az autók zaját
is engedem, a hangjukból kiderítem, hogy
esett-e éjszaka. Rákosiról kerestem verseket,
nem kritikát, a megérdemelt undort kifejezni
vágyó sorokat, hanem dicsőítőt, lelkendezőt,
melyben gazemberek éltettek a közülük való,
leggátlástalanabb gazt, az akkori top szarházit,
aki a jobbágyság, Horthy és a nyilasok hatalma
után képes volt megadni az áhított elnyomást,
annak a többségnek, melynek mindig mindegy,
csak legyen valaki - bárki, aki megmondja mit
kell tenniük. Ma ugyanez ismétlődik. Mintha
járvány lenne a szabadságtól és egyenlőségtől
való rettegés, mintha csak egymást klónozná
a hazudozási kényszer, korrupció, képmutatás.
Ugyanazok a minták, hasonlóak a módszerek.
És soha nincs szembesítés, tükörbe nézés, az
önreflexió ismeretlen, idegen szó, nem értik.
Alig akad kétely, bűntudat és következmény.
Ezek a többség számára ismeretlen fogalmak,
nem is értik miért gond ha nincs polgárság,
szolidaritás, ha a korrupció minden rendszert
átsző, s annyira természetes, hogy észre sem
venni. "De mit lehetne tenni?" Sajnos nem
a fejétől bűzlik a hal, hanem a testétől lesz
a fej is oszladozó. Hiszen az a beteg többségi
kultúra, mely szép sorban Horthyt, Szálasit,
Rákosit, Kádárt és Orbánt tudta vezetőként
kitermelni - menthetetlen. A rendszerváltás
utáni magyar demokrácia kísérlet véget ért,
nem is érdemes foglalkozni vele. Kiderült
azt szereti a többség ha a szürke, egyszínű
mocsári melegben, szép zöld tökleveleiken
a legkövérebb varangy körül ülhetnek, várva
annak szent brekegését, s hogy szétosztja
a jussként járó szúnyogot, legyet: lojalitás
szerinti sorrendben - nagytól kicsiig. Hálásan
brekegnek, csendesen véve a levegőt, nehogy
valamely főbéka kegyéből kiesve ne jusson
táp. S már ebihalaikat is arra oktatják, hogy
urak, vagy szolgák legyenek attól függően,
rokonaik szerint hová születtek. Tudd a helyed
kisbéka! És mindig szorgosan nyald a sorban
feletted lévő puha, meleg kloákáját, s ha szorgos
leszel: nem fog elmaradni a jutalom. Akad
arany, ezüst, nyaralás! A békák így teljesek,
boldogan dalolják a himnuszt, lengetik a
zászlót és imádják a vezért, nagyon lelkesek!
Welcome!
This blog features my original works in the form of poems and texts that have not been published anywhere else. If you're interested in helping me publish them, please contact me via the contact form in the webpage's footer. Thank you.
Friday, 16 December 2022
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
Author & Copyright
Copyright © 2009-2023 J. Nemakar. All rights reserved.
This notice asserts your legal ownership of the work and your exclusive right to reproduce, distribute, and publicly display it. Including the year of creation and your name helps identify you as the creator of the work, which can be important in the event of any legal disputes. By using this notice, you are putting others on notice that you are claiming copyright protection for your work and that they cannot use it without your permission.
Minden jog fenntartva. Az oldalon található szövegek a saját munkáim. Szerzői jog védelme alatt állnak. További felhasználásuk nem engedélyezett.
Blog Archive
-
▼
2022
(144)
-
▼
December
(29)
- Reményeimben létezhetne különb valóság, Lehetnének...
- Nem éktelen, közvetlen, víg Catullus: a cica, Szem...
- Egyszerűen csak hajnal van, Bár errefelé az óramut...
- Minden olyan amilyen, Félig nyitott ajtó, Itt fény...
- Futnak a felhők, nem megyek utánuk, Alulról nézve ...
- A Kárpát-úszómedence újra megtelt folyékonytörzskö...
- Az eszméletért jöttem,jó lenne innen átugrani a sz...
- Karácsonyi istentisztelet odahaza. Ezen a tájon, e...
- Szerettem volna, de a sötétséget kifújni a tájból ...
- Egyszerűen átszúrtam ujjaim a konyhaablak üvegén. ...
- Álmodtam rólad. Gondtalan, sima arcodNem csak fény...
- Szeletváráró, hócsúsztatta, budai tetők, Tilezser ...
- Napjaim, melyeken semmi nem jut eszembe, jobbak mi...
- While I was rolling between the wallsmy face drill...
- Over my heart trampling, the afternoon had been dr...
- I had not got what I should have ticked onto your ...
- Mozartot hallgatok, közben az autók zajátis engede...
- Felidézni a tegnap délutánt, a nappaliban várakozt...
- Feléd lépek. Azt olyan vonalat nevezik mosolynak?M...
- Úgy sejtem, ebben a szobában vagyok, nem tudom hán...
- Tegnap vettem egy hálózsákot, a boltbanaz eladó ké...
- Lemegyek sétálni a Verulamium parkba, szeretem ha ...
- Kék a levegő, kék, végül zöld, szégyen a körömágya...
- Minden korszaknak megvan a maga sötétsége, a mosta...
- Inkább írnék az mélyűrről, a szépségéről, ott ahol...
- Annyi mindent elmondtak már az őszről, nehéz írni ...
- Az utca fullánkjai végén hideg szemek, nézd a halo...
- Amikor a lakás, amiben éppen laksz, búcsúfüstöt er...
- Minden pillanat engem felejt, a komolyság velem eg...
-
▼
December
(29)
No comments:
Post a Comment