képek, betűk

nézek a szépbe, távol boldog-bodor lebegés, voltunk visszakanyarjai egymásnak,
könnyű utakat ellökve: járatlanért, fájdalomban égő, reményköpő vágyak -
mint dalt fakasztanak, éjben kolompoló remegést adnék, és félem: hogy rosszkor haraptalak,
kuncsorognék: csókod után, A sóhajtó őrült-itt, bizonytalan toporogsz előttem,
homlokodra szám hűvöse mint bocsánatért bőgő téli táj: lehelve vágyat, gyermek-kacajt
mint vég nélkül simogatás: megnyalva ujjaid újra és megint. felnézel. tükreid: a két
csendes tengerszem, bennük merülök mint mélybe pörgő ólombohóc,
a csobbanás után maradt körökből szelíd szemed játékos, könnyed, pajkos: szív-köved alul
mélyedben koppanna hozzám, dalt fakasztva, őrült lobbanásomat fújná ringatásért cserébe:
hogy maradjak védőd, most itt: férfid: mint voltam rég nőd, messzi tájban, szakállad
közt a szád mint találtam: édesnek, édesem, hogy megbocsássam: múljon ez is,
és maradjon lelked a mindenem: lélegezni mint együtt két közeli domb: ívükben is együtt
zokogva, hol felhőt, hol patakot rejtve: a világot egymás szívéhez igazítva, magányos
lelkem mint búja üti: odahajlít válladra a remény, ölelésben a pillanat
széttépett kerge vidám pislogása, mellemre érintett szép homlokod: az a
drága: mint rejti mosolyát halam-kincsének,  együtt
gyönyörű források partján, végtelen könnymezők
magunk mögött tág sebek záródjanak kagylóként
tengerfenék és egek közé: egyetlen sétába, sóhajba sűrítve minden dolgunkat.