dörzsölni foglak, ahol csak lehet
először a hátadat>>>talán, bár ha
a csók érintésnek számit,
akkor ott kezdem,
szeretek a repülőtereken kóborolni,
nézni az embereket, a kedvenc elfoglaltságaim egyike a szemlélődés,
figyelni a buborékban lebegő, szinte mindig magányos
lényeket: látni a sorsokat, a történeteket, utána visszajönni óceánka: zöld
hullámocskák közül felmerülni, egyetlen melódia,
elkapni a kezed zuhanás közben és
kapaszkodni a fáknak álcázott
integetők homályos szemei elől
kiestem a tágulásból és mintha savba áztattak volna
kicsiny-pontok szelepgőzévé olvadtam,
ha markolod a vállam érzed, hogy ágakból
összetákolt királyfi és a magány: csókvér és
szemtelen időcsavarás:
hol az a comb, hol a rángás: a reptéren mintha
jobban látszódna az árnyékokok a magány,
besüllyed gyermekik és elhagyott
mosolyok egymás szájaiból,
ez se vers, végül is undorodok
a versektől, olyan mintha kiszarnád magad
mások előtt, vagy nyilvánosan
maszturbálnék egy útkereszteződésben,
elnézem a valóságot és lebegek: amikor rád gondolok
éppen íertál nekem: mosolygok és próbálok
levegőt venni: sok a dolgom, dolgozni,
haladni: félelemetes az egész,
mintha nem létezne ez a táj,
mintha ott feküdnék
valahol
meghalva: félig megettek volna a bogarak,
mintha: nem lennék egyik idősíkban
nos, ennyit a furaságokról: dolgozok és
várom, hogy a szemembe nézve sóhajod
vággyal keverve a könnyet
újra arcomba marjon.
No comments:
Post a Comment