képek, betűk

I.

nézem az ablakokat, árnyak rajtuk a fejek,
biccent feléjük a szempillám, csókodtól csókodig létezek
és mint keserű kákicsvirág, sárga bojtjaimmal
a kavargó nyári légben: csak addig létezek,
ameddig a Nap kegyelme, ameddig a Hold szerelme életben tart,
hogy céltalanságom, vad életigenlésbe fájjon,
hogy kényelmet öledből merve oldalvást a
szemsarkamból a tiltott zugba meredve,
örömtől megnyugvó szemedbe mélyen belemosolyogjon.

II.

a nyugalom rókácska szeme, ha szépen húzva,
cicákba alszik bele, zöldedbe úgy bújok,
mintha minden forró és lágy szellő onnan élne felém,
mintha odhúzna a kéj, berántana két gyönyörű mellbimbód köré:
pörgős mély árok, hasfalad nyalásában annyi örömet látok:
kékjeimben élet nyilik, csodát fújok, minden aranyba fénylik,
örömtől forgott mély dobbanásaim célosság és növekvés:
hogy mélyedbe fúrva, szűk öledben mozdulatlanul az eget bámulva,
majd lassú moccanással kéjedbe halni,
mély szerelmedbe belekavarogni mintha minden
dobbanás ugyanabból a tájból jönne,
égető szerelmünk mindent könnyező felhőt mosollyá hevitve:
csak aludnál a hátamon, cipelnélek,
finom ujjammal a mélyedben lassan körözve:
szemeink egymásba oly mélyen elmerülve,
hogy nem tudom hol kezdődsz és hol végződök én.