képek, betűk

álmod gömbjeihez sétálnék, áttetsző foltként
keringőzve velük: megsimogatnám a történeted burkait,
majd a fehérségből kibújva beléjük zuhannék,
hogy megszüntetve a valóságnak ezeket a makacs
gátjait: hozzád átjutva, szobádba bekopognék,
álmodban az ajtó felé rohannál: nyakamat karolva
lehúnyt szemekkel kézen fognál, álmosan körbevezetnél,
mögéd heverednék, szorosan, te pedig az éjjel csendes
testében mellkasomhoz simulva bújnál helyedre, hogy
együtt hallgassuk az esőt, miközben ezt az érzést
álmodnád tovább, huncut mosollyal fordulnál felém,
orrom arcodon végigsimítva kutatná sóhajaid:
a távolság elgyengült, rossz emlékké zsugorodona,
mutatóujjammal körberajzolnám a szádat és te
egy pillanatra felébredve: kinyitnád a szemeidet és
zokogva kapaszkodnál, hiszen tényleg ott lennék,
sírni kezdenénk, mint odakint a zivatar,
közben mosolyunk és csókjaink egymást kergetnék,
szempillámmal homlokod csiklandozva: csak nevetnénk,
szemedbe merülve mélyedben együtt keringenénk,
azután kérném, hogy minden éjjel álmodj ide engem
és egy mély sóhajba burkolt szemhéjpuszival elköszönnék.