feszesre zárt szájszéled, végeiken mosolyod
úgy fityeg, arról álmodik, hogy fülem közelében
susogva bújja a nyugalmat, féktelen szerelmem
magára locsolva lilommá nő, nekem-ből adva
légzését a távolság fémes drótjára szívből fűzi fel
a gondolást: halántékomhoz simítva hideg orrát.
No comments:
Post a Comment