Welcome!

This blog features my original works in the form of poems and texts that have not been published anywhere else. If you're interested in helping me publish them, please contact me via the contact form in the webpage's footer. Thank you.

Saturday, 12 May 2018

A.

négy órányi körvalóban, kettőkor riadam:
örvénybe ujjal matató szunyóka összerándult,
sátánfüle. csak kevesen oldódnak köröttem,
csillámló körmök szétszórva a járdán,
talán átlépem a résen. csak susogok neked
és hallgatom a jövőben, hogy ott üvöltesz én
kincsem, de már távol vagyok, hajamból
áfonyavirág nőtt neked, köldöködben a nyelvem nyoma
a bolyongó változás gyakran akármilyen, erőszakkal
érzékelni: csak üres csücsörítés: örökre
vagy soha. Elfordul felőlem. Tarkód a fák lombja,
kegylóhéjra teszem a szám, óvatosan nyakadra
ragasztom kördísznek: álmodban is csókoljon.

B.

más volt ez a reggel, annyira ájultan őrülten leleknedző,
csak átszaladtam a tereken a Buckingham palota előtt
egy japán pár csillámporral hintett ruhában szelfizett,
korai velős húsok, rontás és deréktájon melegítő
készen-csók arról ábrándolt a melegben szuszogó
szolga-létnek, hogy a szemeden át a belső dombjaidat
gyalogolnék, elpihenek alul, ahol dú lompok,
nevetve lélegezni a fák sejtjein át, ahol hintázol,
vigyorgok, hogy ne az maradjon emléknek belőlem,
amit leginkább szabálytalannak neveznék, vagy
ridegnek, oldalra hajló megkövült tekintet.


C.

Csak lassan folytam át a Wellington Arch alatt,
folyónak láttam bennem tükörképedet az álmosat,
a szomorút és a kéjben úszó, jégpehely hasfaladat,
melyre oly szívesen élvezek. A galambok a parkban
nem hagyták, hogy a hajnal megismétlődjön,
vékonyka lábuk mögül kukacokat hizlaló fűszálak
van olyan hogy összeáll gondolat, azután csalja
a lámpa mögött alvó sötétséget és apa vércsíkkal
rajzolgató pofonját az elmúltat: a gyermeki
nevetséges félelmét, a felnőtt megbocsátó kegyelmét,
hogy arról gondoskodjunk, akit gyűlölni kellene,
hogy semmi gonosz ne maradjon:::a gyűlölet nevetséges.

D.
gondolni feléd vigyori: könnyesen lengő perc,
mert a gyomorból feltörő aranyló égető
vörös láva locsolja szerelmét a kéknek, ha elérne
átsimító könnyű tenyér, pehelyke ujjai benned lennének,
körkörös keretet rajzolva annak a létnek,
melyből egyetlen szép dolog mosolyod léggömbje:
ha nevetsz: mögéd bújva minden fájdalmat mesébe burkolna,
változékony és keskeny táj: hátad mögött
ébren aludna: hogy vigyázva életben maradjon veled



No comments:

Post a Comment

Author & Copyright

Copyright © 2009-2023 J. Nemakar. All rights reserved. This notice asserts your legal ownership of the work and your exclusive right to reproduce, distribute, and publicly display it. Including the year of creation and your name helps identify you as the creator of the work, which can be important in the event of any legal disputes. By using this notice, you are putting others on notice that you are claiming copyright protection for your work and that they cannot use it without your permission. Minden jog fenntartva. Az oldalon található szövegek a saját munkáim. Szerzői jog védelme alatt állnak. További felhasználásuk nem engedélyezett.

Blog Archive

Followers