képek, betűk

Nem pontosan értem, hogy mi történik körülöttem, a rezignáltság és a csendesség az ami leginkább leírja a jelen "állapotomat", igazából nincs mit mondanom, írnom, nem is nagyon vágyok semmire, csak nézem a saját életemet mint egy leporellót, amiben maguktól forognak a lapok. Elszigetelve, egyedül egy teljesen idegen helyen, idegen kultúrák közé bezárva. Jelenleg csak a kutyámmal merek őszintén viselkedni, simogatni, beszélgetni hozzá, ő persze nem érti és válaszolni se tud, de talán jót tesz neki, hogy emberként kezelem.

Az előbb olvastam híreket "otthonról", amit leginkább Gyűlölködésföldének kellene nevezni és csak annyit gondolok, hogy valószínűleg Európa legfurább kultúrköre vagyunk és külföldön élve nagyon nehéz az otthon történt dolgokat józan ésszel véleményezni, mert úgy érzi magát közben az ember mintha egy őrületkházról kellene írnia, ahová néha bemehet látogatóként és akkor szembesül azzal, hogy egy-egy bolond milyen mániával bír, milyen álomvilágban él, hogyan kap dührohamot és vicsorog, gyűlölködik a bolondokháza más ápoltjaira, vagy épp csak úgy mindenki ellen, esetleg kényszerképzetei vannak és közben nagy gesztusokkal magyaráz, vagy csak a sarokban üvölt és táncikál.
Nem könnyű helyesen viselkedni velük szemben, mert jóízlésű ember a bolondokat nem neveti ki, nem haragszik rájuk, nem ítélezik, hiszen végül is betegekről van szó - segíteni se tud rajtuk, mert se hatalma, se ereje nincs hozzá, igy csak a szánalom és a szégyenkezés marad.

Mia Mäkilä munkáit nézegettem az előbb, ő egy svéd képzőművész, néhány munkája tetszik, néhány nem, mivel túlságosan hatásvadász és közhelyes, nem szeretem a képzőművészetben a közhelyeket (pl. az állarcos, csőrös alakokat, bohócokat vagy a hasonló erős és ezerszer felhasznált, megkopott szimbolikával bíró dolgokat), mivel az ilyenek leginkább előre gyártott érzéstartalommal bírnak, mint egy leveskocka. De neki vannak valóban jó munkái is. Ezen a linken megnézhetőek.

Arshile Gorky munkáival próbáltam foglalkozni az este, mármint azokkal amelyek elérhetőek az interneten, jó lenne őket látni egy kiállításon.

A csend nagyon ösztönző és megtisztító dolog, nem véletlen, hogy a világtól való elvonulás olyan fontos része volt szinte minden vallási, filozófiai vagy egyéb szellemi irányzatnak. Emlékszem, hogy annak idején, amikor Budapesten egyedül éltem, akkor hasonlóan éreztem magam mint most, napközben az ember eljátssza az elvárt szerepeket, este pedig otthon, egyedül csak a szellemi dolgoknak él, nem foglalkozik mással csak a könyveivel, növényeivel és a saját gondolataival. Minden este meghámozza a saját tudatát, mint valami hagymát. majd lefejti a burkokat, megpróbál minél közelebb jutni a legbelsőbb dolgokhoz, több-kevesebb sikerrel, de a némaság sokat segít. Ezeket se kellett volna leírni, de mivel semmi értelme, ezért aztán végül is mindegy, hogy leírtam-e vagy sem, egyik változat se számít túl sokat.