Charles Bukowski-tól olvastam épp, hogy mennyire szerette a magányt, ezt írta: "Olyan ember voltam, aki kivirágzott a magányban, nélküle olyan voltam mint más ember étel és víz nélkül. Minden egyes nap elgyengített nélküle. Nem voltam büszke rá, de függtem tőle." Nem tudom mennyire pontos ez magyarul, gyorsan fordítottam.
A magány valóban jó dolog én is szeretek egyedül lenni, de sokkal jobb olyan emberrel lenni, aki megérzi ha magányra van szükséged és úgy van veled egy légtérben, hogy valóban egyedül tudsz lenni, nem éreztet bűntudatot, nem tesz fel hülye kérdéseket és tudod, hogy amikor vége a magányosság-vágynak, akkor kapsz egy mosolyt, ölelést, vagy egy bökdösést az oldaladba, hogy újra ott vagy. Ez persze kölcsönös, neked is tudnod kell mikor neki van szüksége magányra, mert mindenkinek kell az egyedüllevés, a saját magával való megbékélés, esetlg harc - csak ennek a gyakorisága és hossza különböző.
Az egyik kedvenc asztrofizikusom Jocelyn Bell Burnell pontosan 50 évvel ezelőtt (1967. november 28.) fedezte fel a pulzárokat, akkoriban még csak 24 éves volt. Soha nem kapta meg a Nobel-díjat, pedig megérdemelte volna, volt is belőle botrány annak idején, mert alattomosság és irigykedés miatt zárták őt ki a jelölésből. A legelső pulzárt ugyanis egyértelműen ő fedezte fel, akkoriban Phd hallgató volt és a tanára Antony Hewish egészen egyszerűen lenyúlta a felfedezését, mert egy rohadt sunyi görény volt. A fiatal kutató nevét pedig csak harmadik helyre tették a felfedezők nevei közé a publikáció szerzőinek a listájára (szándékosan) és a Nobel-díj jelölés során meg sem említették őt...aljasság, nem? De nem sokra ment vele Hewish, aki persze megkapta a Nobel-díjat, azóta is mindenki, mindenütt tudja róla, hogy csaló és a pulzárokat Jocelyn Bell Burnell fedezte fel.
Az első pulzár felfedezése óriási dolog volt akkoriban, például a művészeten belül azóta is kering az a grafika amit az első, PSR B1919+21 nevű pulzár felfedezése során fogott jelekből készítettek, ez volt az a aminek a jelére Jocelyn Bell Burnell figyelt fel és ő azonosította. A fogott jelekből készült grafiko és az azon alapuló grafika a Joy Division Unknown Pleasures nevű albumának híres borítója lett és azóta is másolják, persze 99%-ban fogalma sincs senkinek, hogy azok a fura jelek mit ábrázoltak valójában, nekem is van egy pólóm amin ez van, csak én tudom mi van rajta.
 |
| Ez a PSR B1919+21 pulzár ( eredetileg CP 1919 volt a neve) jele, amit fogtak |
Ma még lesz egy csomó megbeszélésem munkában, fogalmam sincs hogy hogyan fogok vigyorogni és koncentrálni, de megoldom, képmutatásból mesteri szintet értem el.
Hozzászoktam, hogy hónapok óta ébredéskor az első gondolatom G., ma is így volt, nyúltam a telefon után, hogy küldjek neki egy reggeli puszis-szmájlit, de utána rájöttem, hogy már nem lehet. Így csak megnéztem a fotóját, most még kora reggel van és kibírom hogy fáj.
Tegnap még valahol elém került Michael Rockefeller-ről egy fotó, ami a róla készült utolsó fénykép volt, a kép Új-Guinea-ban készült, 1960-ban, vidám helyi emberek, benszülöttek, főleg nők és gyerekek táncolják őt körül, ő pedig mosolyog közöttük a nyakában fényképezőgép, másnapra eltűnt és azóta se tudják mi történt vele, valószínűleg megölték és megették őt. Kedves történet.
Holnap London, ilyenkor már a buszon fogok döcögni valahol Birmingham környékén, nagyon várom már, imádok éjjel buszozni és hajnalban megérkezni egy idegen helyre, tárgyalni idegen cégben, keresek valami jó éttermet, nézegetem az embereket és utána haza, késő éjjel vissza. Őszintén szólva nem is emlékszek hová kell mennem...majd megnézem, nem is nagyon érdekel.
No comments:
Post a Comment