képek, betűk

Jó kis esti olvasmány a Tacuinum Sanitatis című, középkorban (15. században) íródott egészségügyi kézikönyv, gyakorlatilag ugyanazok a dolgok vannak benne, amit a jelenkorban is ismételgetnek a mindenféle gyógyfüves kézikönyvek, viszont az illusztrációi sokkal érdkesebbek. Ha valakit érdekel, itt át tudja olvasgatni és nagyon szépen az eredeti és az angol fordítás is olvasható.
Nekem a legjobban a gyümölcsök leírása tetszett, külön meglepődtem azon, hogy már akkoriban kielemezték a banánt, a szokásos középkori mércék szerint, például: "meleg és nedves" ami gyakorlatilag nem sokkal korlátoltabb elemzés mint amit a mai korban az internetes "gyógyító" ezoterikus weboldalakon olvashatunk.

Mandragora, Tacuinum sanitatis

A Tacuinum Sanitatis egyébként az arab Taqwīm al-siḥḥah című egészségügyi írásra épül, amit egy Ibn Butlan nevű arab, nesztoriánus keresztény fizikus írt, aki Bagdadban élt 1075 körül. A középkori írások kútja nagyon mély, feldobja az embert a sokféle megközelítés és engem személy szerint elkápráztat az a fajta kulturáltsági szint amit akkoriban egy-egy kiemelkedő elme elért, annak ellenére, hogy micsoda körülmények, milyen kegyetlen világ vette körül őket. Engem mindig ámulattal töltött el a civilizációk rétegeződése, és azon belül egy-egy keiemlkedő pontot képviselő ember. Ez ma is így van, sőt ma is épp annyira látványos, csak nem törődünk vele, mivel észre sem vesszük, hogy mennyire borzalmas, hogy elég egy buszon utazni, ahol az emberek folyton a mobiljukat nyomkodják és a legtöbbüknek fogalma sincs még az alap fizikai, számítástechnikai, kémiai törvényekről, amelyek az ezsközüket működtetik, sőt a legtöbbjük valószínűleg a legkülönfélébb ósdi, idejétmúlt, ezerszer tudományosan megcáfolt ideológiában hisz - legyen az vallás vagy valamilyen primitív nacionalista maszlag.

C. alszik és álmában morog, én nem gondolkodok már semmin, nincs lelkem és nincsenek érzések se bennem, jó lenne berúgni, akkor lehet, hogy éreznék valamit.

Majdnem nyolc évnyi rákészülés után elolvastam elkezdtem olvasni az Ulysses-t újra, de angolul és elképesztő, de alig kell szótáraznom és élvezem nagyon. Emlékszek, néhány éve még feladtam, de most megy végre, ennek nagyon örülök.

Vajon mit csinálhat Párácska? Nem tudom. Gondolok rá, hogy sikerüljön minden, nem írok semmit, megfogadtam, hogy nem írok semmit.

Mgepróbálok aludni és holnap remélem legkésőbb kettőkor felébredek, este lesz egy interjőm egy londoni céggel és rá kell készülnöm, meg az Ulysses-t is olvasni kell most már.