Azt hiszem, hogy eldöntöttem, hogy elhagyom Nagy-Britanniát, ma lesz egy állásinterjúm Svédországból, nem tudom milyen végeredménnyel zárul, ráadásul ez valószínűleg csak egy első körös, informális beszélgetés lesz, de mindenféle eredménytől függetlenül azt hiszem a döntésem megszületett, visszaköltözök a kontinensre, mert a "brexit" óta kényelmetlenül érzem magam ebben az országban.
Érdekes cikket olvastam a kvantumszámítógépek jelenlegi fejlettségéről és a várható jüvőjükről, már ma is vannak működő kvantumszámítógépek, de egyelőre még túlságosan alacsony a teljesítményük, a cél a 49 qubites teljesítmény átlépése és a 100 qubit elérése. Szerintem gyors fejlődés várható ezen a téren az elkövetkező 2-3 évben, de egyelőre még maguk a fejlesztéseket támogató vállalatok se nagyon tudnak mit kezdeni a technológiával, például az IBM megnyitotta a kvantumszámítógépes erőforrásait (IBM-Q néven) és külső programozók is hozzáférhetnek, gondolom abban is bíznak, hogy a fejlesztők kreativitása előmozdítja az saját belső kutatásaikat is.
Mogwai-t hallgatok, a Atomic című albumukat, jönnek februárban Manchesterbe.
Annyira megszoktam a magányt, hogy képtelen vagyok elképzelni, hogy a valóságban milyen lenne nem egyedül lenni, szinte ijesztőnek tűnik, hogy valakihez alkalmazkodni kellene, ráaádsul az én fura bioritmusomat megszokni...este 9 körül fekszek és mint ma is - éjjel kettőkor már fent vagyok és teszek-veszek, rakodok, tornázok, eszek és olvasok, írok és mindenféle.
Így történt, hogy ez a hajnal is épp annyira kedves, magányosan csendes mint a többi volt eddig, díszítőelemként a pislogás van rajta: habnak tartom.
A kézfejem a paplanon pihen, kutyám szuszogását beszívják a falak, a szisztematikus és szintetikus szópárok dölöngve sétálnak ide-oda, ájtatos képet vágok: fogak mögé rejtek egy kacagást, az egész fáj kicsit...na nem a lét önmaga, mert az öntelt lenne és vicces és nem is a többi nagy dolog: hanem a rácsodálkozás időszakossága, hogy nem lehet állandósult a tanulás és a megismerés.
Kedves dolog a hosszan tartó séta, meg a távolság, a magány és a csodálkozó pislogás: fontossági sorrendbe rendezgetem a szeretetre éhes dolgaimat.
No comments:
Post a Comment