képek, betűk

az asztalom narancssárgának tűnik, fodros árnyékot vetít rá a lassú mozgás, vérző szemek bokrétáinak gyermeki képzete, átsuhanó selejtes gondolatfonalak, melyekből pislantásként múló emlékeket lebegtetsz felém, gyermekin komor érzést sző a röhejes reggel, mogorva szájcsücsör a válaszom magamnak, goromba szemöldök-köz-ránc neked: mindkettő titkos mosoly, amelyik képzeletemben feléd libben - elkapod és visszafújod: pitypangjáték. Az éjféli ébredés szájszárított hegyvidéke és az altató tompaságot varázsoló, mélyre-tépő nyúzott ujjai, az agy mélyén a gyulladásra bevett ibuprofen kering - tépett esőzés, kopogó cseppek verik a dobot a tetőn, a tegnapi vörösbor ízének öröm-emléke újra csitítana, nélküled a krónikus magány és a fülön át felszívott hazugságok véres szivacsdarabkái kőszirmokat növesztenek öntelt arcom köré, ülök és vigyorogva gépelem a saját halálom történetét - bolond margaréta, ha széttörném a soraim, vers is lehetne, vagy valami kósza koppanás a járdán, a felülről lehulló test puffanása - lennék hópihe, kék szemeim szürke máza, ujjaim görcse, szívemnek halk dobbanása: nem nézek semmit, elfelejtek minden arcot, befelé támasztott vaslétrám a bőrfalnál, elmerülök ligetemben, saját szökőkutunk mellé ereszkedve, fűszáltól-fűszálig lépgetni veled: a világban, ahová nem fér már több, mint csókjaiddal teletömött jutazsák, méhek búgnak körötte - vadon, fullánkkal, dühöngve, tán szeretik az előre emészetett érzés-mézet, talán megölnének végre ha szépen kérném, vagy a körülöttem kopogó haláltáncot szüretelnék: édes meggyem, drága almácskám, sikoly-dalod éjbe fagyva pihen szemhéjam mögé rejtve, hogy napjaimat vigyázza, őrizzen engem, belőlem: valami kevés, egyszervolt-morzsát.