Bizonyos értelemben kicsit mániám a hímzés, többször is írtam már róla, meg próbáltam összegyűjteni magamnak minden olyan, hímzést mint kifejezési formát is használó művészt akit csak el lehet érni az interneten, egyszerűen szeretem a hímzést, mert megfogható, mert jó érzés lenne megsimítani a szövet és a cérna felületét, meg a textília és a színek keverhetetlenségéből olyan dolgokat lehet csinálni, amelyek engem elvarázsolnak, főleg ha a téma és a formavilág is a helyén van. Érdekes, hogy még mindig a női művészek részesítik előnyben ezt a technikát.
Mondjuk úgy eleve zavaró, hogy a 21. században még mindig ennyire élesen elkülönülnek egymsától a különféle nemek által végzett művészi kifejezési módszerek, de ez minden területen így van, ha innen elkanyarodok és belegondolok abba, hogy a nők bére ezen a kibaszott bolygón még mindig jelentősen alacsonyabb a legtöbb országban mint a férfiaké, akkor hánynom kell és akkor még nem is mentem bele abba, hogy szinte minden politikai és hatalmi pozícióban még mindig a hímnemű csupasz majmok dominálnak és méregetik a faszukat egymás előtt, hogy kié nagyobb, akár mindenféle cél nélkül is csak a dominancia és hierachiában betöltött szerepük miatt, mint valami elcseszett vadállatok, de persze eleve felsőbbrendűnek gondolva magukat és közben ugyanúgy viselkednek mintha egy hordányi szőrös ősember lennénk még mindig.
Mindig iszonyúan sajnáltam a nőket, főleg az okos, öntudatos nőknek lehet rossz, akik pontosan tudják ezeket és a mindennapjaikban, szinte minden élethelyzetben örülniük kell a legkisebb sikernek is és ez még az olyan országokban is így van mint Nagy-Britannia, ahol azért az egyenjogúság sokkal magasabb színvonalon van mint pl. Közép-Európában, Kelet-Európában. Nem beszélve az arab országokról, vagy az afrikai, távol-keleti régiók nagy többségéről, ahol az elnyomás és a férfiak önmagukról gondolt felsőbbrendűsége teljesen természetes a mai napig, de ez annyira ostoba és primitív, hogy nem is akarok ebbe belemenni, mert felmérgesítem csak magam a sok barom miatt, tök értelmetlenül. Megint minek megyek bele ilyen gondolatokba...leszarom.
Meg nem is erről akartam írni, csak elszomorító, hogy ennyire primitív az emberi civilizáció még mindig, pedig szinte minden alkalommal "értelmes lényként" emlegetjük magunkat, de soha nem nagyon értem, hogy miért.
Visszatérve a hímzéshez. A hímzés a társadalomban történelmileg is egészen nagy jelentőséggel bír, az előbb említett keleti régiókban is nagy jelentősége volt. Például az arab és iszlám hímzésnek külön története van, amelyik egészen a perzsákig nyúlik vissza. Az arab világba a hímzés elsősorban a Szászánida Birodalom-ból és a Bizánci Birodalom-ból került át. A hímzés sokkal ősibb mint bármelyik vallás, sokkal mélyebb és kiforrottabb formavilágot tud felvonultatni mintha úgy fognánk fel, hogy egy vallási közösséghez tartozna - vannak olyanok eléggé sokan akik előszeretettel korlátozzák magukat a saját gondolkodásukban is..., de ez engem nem nagyon érdekel. A Kába szentély például, ami most az iszlám legfőbb szent helye már az iszlám elterjed;se előtt is ott volt és szövettel volt bevonva, amelyen pl. hímzések is voltak (ezt Richard Ettinghausen iszlám kutató írta). Szóval ennyit a vallások ősiségéről. A hímzés és a kézművesség sokkal ősibb és mélyebben bennünk levő réteg és érzet mint bármilyen vallási tan, vagy filozófia - a kettő összefügghet, találkozhatnak - ó, hogyne, de ez természetes: ez az alkalmazott művészet..., de maga a kézművesség, a kézzel való alkotás: más és más réteget érint meg, márha valakit megérint. Engem a vallások és a vakhit inkább taszítanak, míg a kézművesség nyers őszintesége és szépsége elvarázsol. Az indiai hímzés szintén nagyon régi, elképesztően sok formával és színvilággal, a stílusoknak külön elnevezéseik vannak: banjara hímzés, banni vagy heer bharat hímzés, chamba rumal hímzés és még sorolhatnám. Nekem a kantha (bengáli) hímzés tetszik a legjobban, aminek egy külön ága a paplanok hímzése. Csodás formákkal...és van belőle modern változat is, aminek Nakshi kantha a neve. Nem akarok erről többet írni, mert tudnék egy "könyvnyit" is, de nekem elég ha a fejemben van ez a sok szar és próbálom keresni az új információkat róluk.
Mondjuk eredetileg mikor elkezdtem gépelni ezt a szöveget kortárs hímzésekről akartam írni, de végül szokás szerint csapongok ide-oda. Csak magamnak jegyzetelek, hogy ne felejtsem el holnapra azt amit ma gondoltam, bár még soha nem olvastam vissza szinte semmit amit írtam, mert nem érdekel, így nem is értem minek ez az egész.
 |
| Elaine Reichek, Sampler (Adam and Eve). 2002. Hand embroidery on linen. (kézi hímzés) |
A 70-es években több feminista művész is használta a hímzést például Faith Ringgold, Judy Chicago, Miriam Schapiro, ezzel próbálták a saját történeteiket elmesélni és egyébként a "történet mesélésnél" érdemes megállni egy pillanatra, mert végül is ez az egyik leglényegesebb dolog. A történetek mesélése, akár azonnal és egyértelműen azonosítható formákkal, akár absztrakcióval, ahol a használt kódrendszerhez kell a kulcs, hogy valaki megértse az üzenetet, igy üzengetnek nekünk a nők a mély múltból és a közelmúltból is, jó dolog megpróbálni megérteni őket, az ősi fájdalmakat, a tragikus, vagy épp vidám történetüket, érzéseiket. Valójában emiatt érdekel ez az egész, vagy valami ilyesmi. Persze vannak férfi művészek is akik hímzéssel foglalkoznak, ilyen például Kent Henricksen, akinek csodaszép munkái vannak és hasonló problémákkal foglalkozik mint amin én mérgelődtem, az egyenjogúsággal és a férfiuralom-női elnyomással. Érdekes, hogy a 21. században ez még mindig ekkora probléma, de hagyom, nincs kedvem ebbe belemenni újra.
 |
| Kent Henricksen, The Rope around us is getting tighter and tighter, Embroidery thread, silk screen and gold leaf on silk (hímzés, aranyszál, selyemre) |
Lassan négy óra, induljon a nap, induljon a világ. Esik az eső még mindig, már négy napja gyakorlatilag esik, egész nap, egész éjjel, de nem erősen, csak úgy mindig érezni, hogy nedvesség van minden oldalról, minden irányból.
Egy óra múlva indulunk C.-vel sétálni, addig még iszok egy újabb kávét és megnézem milyen könyveket rendeljek a hímzésről ebben a hónapban, ez lesz a karácsonyi ajándékom magamnak, jó lett volna, illetve vágytam rá, hogy találkozzunk G.vel karácsony után, de ebből már nem lett semmi, mert nem. Sajnos soha nem tudok senkinek elég jó lenni, vagy valami ilyesmi, az emberek nem szeretik a bonyolultságot, hosszú távon boldogabbak valakivel aki egyszerűbb, akinek egysíkúbb, gyakorlatiasabb a gondolkodása és ez teljesen érthető egyébként, őszintén szólva ebbe még bele se gondoltam eddig, Éljen az egyszerűség! Mármint másoknak okozzon sok örömöt, én nem akarok egyszerű lenni, de megértem, hogy ha valaki családot akar, meg anyagi javakat, akkor azt választja akivel könnyebben megy és nem azt akivel minden bonyolult, ez mindig eléggé általános volt a történelemben, meg logikus is. Hmm.
Van egy könyv Thread on Arrival (Embroidery Mystery) ezt biztosan beszerzem. "Szerencsére" lesz ma is egy interjúm, valami fura cég, titkosítással foglalkoznak, meg hasonlókkal, alig várom, az interjúzás végül is művészi kifejezési forma lett nálam (vicc), önperformansz. Felmérem mit tudnak a cégek felkínálni, és mit tudnék én adni nekik cserébe azért, hogy néhány évig kihasználjuk egymást békében és boldogságban.
No comments:
Post a Comment