képek, betűk

Nagyon elfáradtam estére, hideg is lett, hódara esett, kis fehér gömböcskék, de most szelíden lebegve, nem esővel együtt. C. szomorú volt, játszottunk körülbelül fél órát most alszik, kérdeztem tőle, hogy emlékszik-e még arra, amikor egy kedves hang köszönt neki a telefonból, de persze nem emlékezett, csak én, de aztán kapott egy öt perces simogatást (nyammogás), már alszik én meg egy pohár vörösbor mellett elkezdtem olvasni az Anyegint, amiben találtam egy gyönyörű nevet "Ruszlán"-t, nem hallottam még soha. Puskin említi Aeneis (Éneász) műveit a hatodik versszakban, amit állítólag Vergilius írt, de ez nem teljesen biztos. Nekem Aenis-ról Paul Cézanne ugrott be, neki van egy grafikája (Aenisz találkozik Dido-val Kartágóban a címe talán, de lusta vagyok utánanézni, így nem biztos, hogy pontos). Puskin egyébként Theokritosz-t is nagyon kedvelte, az Anyegin-ba is beleszőtte, de csak említésképpen, Theokritosz azon kevés ógörök költők közé tartozik, akinek eredetiben is fentmaradt az egyik írása, bár nagyon szakadt formában, a Hülasz és a nimfák című írását megtalálták és bár eléggé tépett, de olvasható. Puskin nagyon érdekes, elsősorban az orosz nemesség dekadenciájának a megörökítőjét látom benne, az ivászat, kártyázás, bálozás (még nem okvetlenül dekadens, inkább groteszk néha) és a nagyon hangsúlyosan jelenlévő, európai kultúrához való, mély kapcsolódás, elsősorban a francia, görög és latin műveltség iránti rajongás és tisztelet szövi át szinte az egész Anyegint, másfelől meg az orosz kultúra beleszövése az ógörög történetek szreplői közé (nem is rosszul), Puskin műveltsége elképesztő, minden sorából egy csomó elágazás nyílik a művészet mindenféle irányába, olyanokra hivatkozik mint például Pyotr Chaadayev, akinek csak egyetlen könyve van magyarra fordítva ha jól tudom (Filozófiai levelek egy hölgyhöz), az ő idejében a munkái be voltak tiltva Oroszországban, mert politizált és ez akkoriban nem volt bocsánatos bűn (ma sem) (az 1700-as évek végén élt), de Puskin-t ez nem zavarta egy cseppet sem.

Élvezem minden sorát, eredetileg nem őt akartam ma olvasni hanem Nan Goldin munkáiról terveztem egy hosszabb utánanézést, újrafelfedezést...., de végül Puskinnál kötöttem ki, mert így kicsit olyan mintha g.-vel  beszélgetnék (talán, mert orosz, talán mert, így kicsit olyan mintha...), legalább ennyi. Nan Goldin még reggel jutott eszembe, ő meg Diane Arbus-ról, akiről szerintem egy csomó képet raktam be régebben, Nan Goldin mondta egyszer, hogy őt nem érdeklik a jó fotók, csak az őszinteség ("'I didn’t care about "good" photography, I cared about complete honesty"). Ezen gondolkodtam, hogy valamit megragadott, ami a művészet és az élet lényege is talán. Nan Goldin pedig őszinte, olyan fotósorozatai vannak amik az embert a legbelsőbb rétegéig megrázzák, vagy meghatják, felesleges lenne irogatni a képekről, például a "The Ballad of Sexual Dependency" című sorozata, amit 1979 és 1986 között fotózott. Ebben nagyon sokféle társadalmi réteg jelenik meg, eszem ágában sincs összefoglalni, a meleg közösségek, heroinfüggőég, családon belüli erőszak, szexuális függőség és különféle zenei szubkultúrák, például a "No Wave", amibe például Lydia Lunch is részt vett (róla már írtam itt régebben) (a Teenage Jesus and the Jerks albumról van szó). És innen jutottam el valahogy Puskinig és Anyegin-ig.
Körbe-körbe jár minden és mélyen merülni lenne szép, körforgók, lantok és erősítők zaja, egy olyan szellemi állapot, ahol nem kategorizálódnak és nem függetlenednek egymástól a dolgok, és nem is kötődnek erőszakos kapcsolódási pontok, csak minden úgy van, ahogy van. 

Nem kell többet látni a semmibe (mint a mulandóságot és azt a keveset ami jelenleg foglakoztat) és nem akarok mást, csak megismerni dolgokat és, hogy az egyik pontból eljuthassak a másikba és a látszólag teljesen idegen világok mögött megérezni azt ami ugyanaz, az "emberi sors" talán, amire gondolnék. 

Fura volt feljönni a lépcsőn az előbb lehúnytam a szemem és elképzeltem hogy G. előttem libeg mint egy hajó, farmerban és virágos ingben és hátulról átölelem. Éreztem a szövet anyagát. 

C. álmodik éppen, kattogtatja a fogait és nyüsszög, biztosan kergetőzik a tavaszi réten, szegény, addig még legalább négy hónapot kell várnia. Elfogyott a vörösborom, azon mosolyogtam ahogyan egyszer halacska berúgott és kuncogott, soha nem felejtem el.

Aludni kellene, de nem fog menni, de nem akarok altatót bevenni, megpróbálok anélkül elaludni.