képek, betűk

Kettő körül ébredtem, végre kialudtam magam, bár kétszer is felriadtam, valami fura zajra, nem tudom mi okozta, egyszer meg arra, hogy a laptopomat nem kapcsoltam le mikor elaludtam és valami filmet automatikusan beválogatott magának a youtube-ról és hangosan üvöltött a fejem mellett a hangszóróból, olyan kómában voltam, hogy azonnal visszaaludtam. Csináltam gyümölcssalátát, közben kiengedtem C.-t pisilni, aki azután olyan gyorsan visszament aludni, hogy észre se vettem, én közben sírtam is kicsit a konyhában, mert elképzeltem, hogy milyen lett volna együtt ébredni vele, ébredés után orosz és lengyel hajdinakása recepteket olvasgattam, érdekelt hogy hogyan főzik Oroszországban, meg melyik fajtának mi a neve, mert sokat beszélgettünk ezekről, és elfelejtettem, de még a kukoricadaráról is ő jutott eszembe tegnap este mikor kinyitottam a szekrényt, mert valakinek a kedvence aki neki fontos. Mekkora fasz vagyok, egek... Az interneten nézegetek egy képgyűjteményt egy párról aki adoptált egy kutyát egy menhelyről, majd egy macskát is és most közösen utazgatnak és a kutya, Henry cipeli a hátán a macskát, együtt alszanak meg esznek, most meg ezen sírtam. Teljesen hülye vagyok, de nem baj, muszáj megszoknom, hogy ez így van és emiatt kibírhatatlan vagyok. Ja, a fotók itt nézhetők meg.
Vettem tegnap almondos kávét, hónapok óta ez a kedvencem és le volt szállitva a Tescoban.

Közben a regényemet tervezgetem, nem egyszerű a megfelelő háttértörténet kialakítása és azoknak a referencia-pontoknak a megtalálása, amelyek időpontként és támpontként is szolgálhatnak a történet jobb megértéséhez, mármint az események kezdőpontjaira gondolok, hogy meddig érdemes visszakövetni egy történet előzményét, például egy regény főszepelőjének az előtörténete honnan érdekes, illetve hol az a pont, amit még fontos tudnia az olvasónak és ami azelőtt történt, az elhanyagolható, egy scifi esetén ez különösen lényeges lehet, mert enélkül olyan rétegek sérülhetnek, vagy lehetnek kevésbé hitelesek, esetleg maradhatnak a homályban, amelyeknek nem kellene. Ezeket a pontokat próbálom átgondolni, ezért követem a tudományos híreket, meg a publikusan elérhető kutatási anyagokat, mert tudni szeretném, hogy mikor jöhet el az a időpillanat, amikor az AI kutatások tényleg mesterséges intelligenciaként foghatók fel, egyelőre szerintem még mindig messze vagyunk ettől, de valószínűleg ez gyorsan változhat.
Engem elsősorban a computational neuroscience érdekel, sajnos, de fogalmam sincs, hogy ezt minek fordítsam, leginkább semminek...ez a tudományág ötvözi a neurológiát, számítástechnikát, pszichológiát, matematikát és programozást és valójában egy mesterséges agy létrehozását tűzte ki céljául, leegyszerűsitve. Ez sokféleképpen történik ma, leginkább szoftveres úton, vagyis nincs semmiféle fizikai formája, csak algoritmusok vannak. Ez nem új dolog, még a nyolcvanas évek közepén Eric L. Schwartz használta először a fogalmat egy konferencián Kaliforniában. Ez azért fontos, mert olyan ál-fikciós részeket akarok létrehozni amelyek közvetlenül a legújabb valódi kutatásokhoz köthetőek és egyáltalán nem kitalált dolgok, emiatt rendeltem szakkönyveket is, algoritmusokról meg egyéb olyan dolgokról, amelyek a tanulóalgoritmusok hátterét valamennyire felfejtik, hiszen végül is matematikáról beszélünk egyrészt, másrészt meg fizikáról, hiszen az AI iparág robbanása pont annak volt köszönhető, hogy a hardverek, elsősorban a grafikus kártyák processzorai - amiket nem is ehhez fejlesztettek ki, csak olyan nagy teljesítményű lebegőpontos számítási kapacitásuk volt, hogy az AI algoritmusokat hatékonyan tudták futtatni, hatékonyabban mint maga a CPU, ez egy fontos momentum volt a történetben, persze azóta már gyártják a speciálisan erre kifejlesztett csipeket. De a történet érdekes, szóval ilyenekben túrok, de ennél sokkal mélyebben, csak nincs kedvem erről sokat irogatni itt, csak azt nem tudom még, hogy hogy lesz ebből regény, pedig sietni akarok vele, mert már unom a halogatást. A másik dolog ami fontos a miniatürizálás, de azt nem írom le miért, mert akkor elárulnám a regény történetét és azt nem akarom.
Fura, hogy elég ha lehúnyom a szemem, fel tudom idézni halam hangját, ahogy a "Szia"-t mondogattuk egymásnak és elképzelem ahogy vigyorog. Hiányzik a hangja, talán nem is sejti mennyire. Induljon a nap, kibaszott hétfő, kíváncsi vagyok mennyi hülyeséget kell végighallgatnom, már megvettem a londoni buszjegyeket, 16 font volt oda-vissza, a vonatjegy ötször drágább, jó lesz Londonban, és ezen a héten még egy céges költözést is át kell élnem, pénteken megyünk új épületbe, semmi kedvem hozzá. Még meg se néztem milyen idő van odakint...de 99%, hogy vagy esik, vagy esett, vagy esni fog.