képek, betűk

Ébresztővel ébredtem, ilyen is régen volt, az altatótól kábán, fáj a fejem. Mondjuk nem kellett volna ébresztő, mert normálisan is ilyenkor kelek.

Este még elalvás előtt előszedtem Erich Fromm-ot, szerintem utoljára 20 éve olvastam, a Szeretet művészetét megtaláltam PDF-ben magyarul, nagyon örültem neki, én annak idején csehül olvastam, magyarul soha nem. Általában nem szoktam egyetérten vele, szinte semmiben, mert túlságosan leegyszerűsítő válaszokat ad, olyan mint a ponyva-pszichológia, rendületlenül megy a saját elgondolásai útján és nem analizálja a saját mondatait, nem akar elmerülni a lét bonyolult valóságába. De mégis szeretem amiket ír, nem tudom miért, jó volt olvasgatni, megnyugtatott. Este nagyon rosszul éreztem magam, csak nézegettem g. fotóját a lépcsőn ülve és muszáj volt valakivel "beszélnem" és Fromm jutott eszembe, nem bántam meg, mivel legalább vitatkoztam vele, főleg a freudi szadista-mazochista részek, ellentétpárok szórakoztattak, mivel nála olyan egyértelmű minden, miközben a valóságban ezek keverednek és szinte soha nem jelenik meg egyik sem tiszta formában senkinél, vagy ha igen, akkor az szélsőséges és beteg.  Ez a mondat megragadott tőle

"A szeretetben megvalósul az a paradoxon, hogy két élőlény eggyé válik, és mégis megmarad kettőnek."

Ezzel egyetértek és talán pont ez az amiért fájok, mert pont ezt találtam meg és veszítettem el, vagy legalábbis ezt gondolom, elhittem, éreztem. Akármi.

1:21...lassan indulok a buszra. Minden fagyos...